Indulatos posztot írt Pottyondy Edina annak okán, hogy a megafonos influenszer Deák Dániel interjút adott a Partizánnak.
Deák az interjúban többek közt beszélt a Fidesz vereségének okairól, bocsánatot kért Hann Endrétől, amiért a Mediánnal kapcsolatban súlyos vádakat fogalmazott meg, és ma már hülyeségnek tartja, hogy volt idő, amikor a Tényektől kezdve az összes kormánypárti platformon Magyar Péter péniszigazításáról volt szó.
Pottyondynak volt kivetnivalója az interjúval szemben.
Én nem vagyok híve a megtorlásnak. Nem gondolom, hogy ha valaki világosítóként dolgozott a TV2-n, vagy tördelt a Magyar Nemzetnél, vagy kulturális műsort vezetett a köztévén, annak lakolnia kell bármilyen formában is a rendszer bűneiért. A lelkiismeret pont arra van, hogy a gyarlóságainkat büntesse. De! Az rohadtul felcseszett, ahogy Deák Dani bevonult a Partizánba, hogy szakmázzon egy kicsit a Fidesz választási vereségének az okairól, elnézést kérjen Hann Endrétől (és önérzetesen kikérje magának, hogy amúgy máskor ilyet nem tett), és elmagyarázza a nézőknek, hogy valójában azon szakmai sztenderdek alapján dolgozott, amikkel a Telex újságírója felgöngyölítette a gödi akkumulátormérgezést.
Pottyondy szerint nincs rendben az, hogy azok a propagandisták, akik nemrég még gyűlöletre uszítottak, hazudtak és mocskolódnak, most olyan beszélgetésekben vesznek részt, amely egy „könnyed életmódmagazint” idéz.
„Két hete még azzal fenyegetőztek, hogy ezeknek a poloskáknak nem lesz maradásuk az országban, ha újra nyernek. Pócs János például azt mondta egy tiszás aktivistának, hogy »13-án keressél magadnak egy másik országot, bazmeg! Országot keressél magadnak, te takony«. És most, Berlin eleste után két nappal Mengele doktor asszisztense egy partizánnal beszélget a rádióban, és az övsömör kezeléséről diskurálnak. A partizán elégedett. A háborús idők után olyan jó egy könnyed életmódmagazinban dumcsizni. Előző nap egy közismert kápót látott vendégül, aki imádott cigányokat »viccből« kemencébe zárni, de most nagyon jó sztorikat osztott meg arról, hogy hogyan főztek Herman Göringgel birkapörköltet a birodalmi napokon. Tényleg nem akarok egy véresszájú, reakciós őrült lenni, de ez egy durván Stockholm-szindrómás működés, asszisztálás a mosakodásukhoz” – írta.
Az ominózus beszélgetésről itt írtunk:
