Somogyi Zoltán szociológus-elemző szerint alapvetően nem a külpolitika és az ehhez kapcsolódó kémügyek érdeklik a magyar választók nagyobb tömegeit, ennél mindig sokkal fontosabb kérdés, hogy hogyan élnek, jól mennek-e a dolgok az országban. Csakhogy – mivel nem mentek jól a dolgok, és nem lehetett a gazdaságban és a belpolitikában elért eredményeket felmutatni – maga Orbán Viktor választotta a külpolitikát a kampány fő területének. A kormányfő célja az volt, hogy a háborús veszéllyel, az ukrán fenyegetéssel és a félelemkeltéssel kihúzza a talajt Magyar Péter alól, aki a hazai pályán látható eredmények hiányára építette fel a Tiszát.
A két narratíva versenyzett egymással egészen addig, amíg az áprilisi választás kampányhajrájában be nem ütöttek a külpolitikai botrányok. A kormány sokáig a békepártisággal, a semlegességgel operált, valamint azzal, hogy Orbán kiváló kapcsolatokat ápol a világ vezető politikusaival, de hirtelen annyi külpolitikai ügy kerül elő, hogy az egész átalakult. Az elemző szerint a kormány narratívája helyett belföldön és külföldön is az lett a téma Magyarországgal kapcsolatban, hogy mennyire váltunk Oroszország érdekképviseletévé.
