Az Indexnek adott interjújában kérdezték meg Gulyás Gergelyt arról, van-e személyes felelőssége abban, hogy a kormánypártok elvesztették az értelmiségi szavazókat, ahogy erre Orbán Viktor már utalt korábban.
Gulyás arról beszélt, „miniszterként talán nem szerencsés, ha optimistább vagyok, mint a miniszterelnök, ráadásul általánosságban inkább a fordítottja igaz. Tény, hogy a leggazdagabb és legmagasabban képzett választók körében kisebb a támogatottságunk, mint a nem diplomások között. Ez részben demográfiai kérdés is, a fiatalabbak között több a diplomás, az idősebbek között kevesebb, és ez a kormánypártok támogatottságában is megjelenik.”
A diplomások körében nincs többségünk, de nagyon sok értelmiségi gondolja úgy, hogy az ország jövője szempontjából a polgári kormányzás a helyes irány. Sőt, azok közül, akik mélyebben foglalkoznak politikával, véleményem szerint még többségben is vannak, akik így látják
– fogalmazott.
Az okok között szerinte ugyanakkor általánosabb folyamatokat is látni kell. „A modern politika és az értelmiségi attitűd között eleve nagyobb a feszültség. A politika egyre inkább a médiatér logikájához alkalmazkodik, különösen a közösségi média világában, ahol néhány másodpercben kell üzeneteket megfogalmazni. Ez óhatatlanul leegyszerűsítő, ami távolabb áll az értelmiségi diskurzustól. Ettől függetlenül, ha valaki ma Magyarországon valódi intellektuális tartalmat keres a politikában, azt már szinte kizárólag a kormánypártoknál találja meg” – magyarázta.
Szerinte bár sok kritika éri a Fidesz kommunikációját az egyszerűsítés miatt, ez részben a politikai műfaj sajátossága.
Ha valaki meghallgat egy miniszterelnöki évértékelőt, egy házelnöki beszédet, vagy elolvassa a kormány jó néhány tagjának – a teljesség igénye nélkül mondjuk Navracsics Tibornak, Lantos Csabának vagy Bóka Jánosnak – a hosszabb megszólalásait, akkor szép számmal fog kifejezetten színvonalas, tényekre és érvekre épülő megnyilatkozásokat találni. A plakátokon akadémiai székfoglalókkal sehol a világon nem lehet találkozni. Mégis, ha valaki klasszikus értelemben vett értelmiségi gondolkodást, intellektuális tartalmat keres a magyar politikában, azt még mindig a jobboldalon találja meg. Az ellenzéki oldalon a képesség is szinte teljesen hiányzik. A Tisza Párt képviselőjelöltjei maguk is úgy érzik, jobb, ha nem nyilatkoznak a sajtónak, mert egy értelmes mondatot nem tudnak elmondani, de még az olvasás vagy saját lakóhelyük nevének kiejtése is próbára teszi őket, ahogy azt a pécsi és orosházi jelölteknél láthattuk
– mondta.
A Miniszterelnökséget vezető miniszter kérdésre válaszolva arról is szót ejtett, szerinte a kormány összetétele kifejezetten sokszínű. „Orbán Viktor integratív személyiség, és ha megnézzük a kabinet tagjait, ideológiailag is széles spektrumot fednek le. Korábban ezt talán »nemzeti liberálistól a konzervatívig« címkékkel lehetett volna leírni, bár a »liberális« kifejezés mára a magyar politikában – elsősorban azok miatt, akik magukat manapság így nevezik – érthető módon erősen pejoratívvá vált. Ettől függetlenül a kormányon belül ma is a mérsékeltebbtől a radikálisig, a polgári szabadelvűtől a nemzetiig sokféle karakter és meggyőződés képviselteti magát.”
A Kormányinfót nem érzi kiégetőnek, arra mindig a munkája részeként tekintett.
Ami a műfajban változott az elmúlt években, az nem kifejezetten magyar sajátosság. Európában és az Egyesült Államokban is megfigyelhető, hogy az újságírók szerepe átalakult: egyre kevésbé tájékoztatnak, és egyre inkább politikai álláspontot képviselnek. Sok esetben már nem beszámolnak a politikáról, hanem alakítani akarják azt. Hogy ez jó vagy rossz, azon lehet vitatkozni – szerintem az utóbbi –, de az biztos, hogy ez egy általános nemzetközi tendencia
– jelezte, hozzátéve, egyes szerkesztőségek között politikai együttműködés van, és a Kormányinfón is előfordul, hogy egyes újságírók túllépnek a szerepükön – például amikor megpróbálják meghatározni még a kérdezés rendjét is.
Az, hogy egy kampányban mi számít hibának, és mi nem, nem mindig olyan egyértelmű, reagált Gulyás arra a kérdésre, hogy Orbán Viktor szerint marhaságot beszélt az egyik Kormányinfón az iráni helyzettel kapcsolatban. „A konkrét esetben az egy-két napig tartó vihar ebben az »egy kanál vízben« nem káros, sőt. A kampány ugyanis témaverseny is: még a Tisza Párt szavazóinak jelentős része is így tudja, hogy béke ügyében csak ránk számíthat. A vád is alaptalan volt, ahogy a Kormányinfón is elmondtam: Magyarországnak nincs tengere, és nincs haditengerészete, ezért a kérdés értelmetlen. Mi a térségből éppen most hozzuk haza az ott szolgálatot teljesítő katonákat.”
A 2024-es év szerinte kívülről filmszerűnek tűnhet az életét tekintve, hiszen ott volt egy súlyos gerincműtét, a rehabilitációja, közben ott volt a kegyelmi ügy és Magyar Péter pálfordulása. Arra a kérdésre, volt-e olyan pont, amikor elgondolkodott azon, hogy ez már túl sok, és érdemes lenne hátrébb lépni, Gulyás azt válaszolta,
belülről egészen más volt: ilyenkor az ember elsődleges célja, hogy visszanyerje az egészségét. Nálam is ez volt a legfontosabb. A helyzet súlyos volt, újra kellett tanulnom járni, de a rehabilitáció ehhez képest kifejezetten gyorsan ment. A politikai események – beleértve Magyar Péter megjelenését is – másodlagosak voltak abban az időszakban. Az elsődleges kérdés az volt, hogy visszanyerjem az egészségemet, és újra teljes értékű munkát végezhessek. Némi öniróniával mondhatom, a helyzet rövid ideig túl súlyos volt ahhoz, hogy egyáltalán felmerüljön a visszavonulás gondolata.
