A választási kampányokat kétféle szempont szerint szokás értékelni: a választók azt figyelik, melyik tűnik őszintébbnek és az ország érdekét szolgálónak, míg az elemzők és politikusok inkább a hatékonyságot és a professzionalizmust mérik – írta Török Gábor pénteki Facebook-bejegyzésében. Szerinte egy kampány lehet igaz és mégis sikertelen vagy éppen hazug és mégis eredményes, de a hatékonyság megítélésében a végeredmény az egyetlen valódi mérce.
A politológus felidézi, hogy 2002-ben a Fidesz veresége után Wermer András kampányfőnököt tették felelőssé, noha hatása máig meghatározó a magyar politikai kommunikációban. Ha a Fidesz 16 év után elveszítené a hatalmat egy alig két éve alakult párttal szemben, ismét elindulna a bűnbakkeresés.
A kampányról és annak irányításáról a végső döntés persze mindig az első számú vezetőé, de az aktuális erőviszonyok függvényében gyakran érdemes megállni egy-két szinttel lejjebb. A kampányfőnök szerepe ezért is rettenetesen hálátlan: a siker ugyan mindent legitimál, de a kudarc pont ennyire mindent el is töröl, mindent hibának mutat, és a pozíciót betöltő személyt céltáblává emeli.
Török úgy látja: ha a Fidesz veszít, a kampányt meghatározó stratégiák – a mindent eluraló „ukránozás”, a trumpista kommunikációs elemek, a bulvárosítás – utólag elhibázott taktikai döntéseknek fognak számítani.
Már most azt tapasztalom, hogy kormánypárti körökben egyre többen beszélnek a kampányfőnök alkalmatlanságáról, politikai farkasvakságáról, tapasztalatlanságáról a gyakorlati politikában (»könyvtáros«), és ezzel párhuzamosan értékelik egyre feljebb a kampányok korábbi irányítóit. Ha az eredmények tényleg elmaradnak, a Fideszben sokféle, ma még nehezen kiszámítható folyamat indulhat el, de arra szinte mérget vehetünk, hogy Orbán Balázsnak ebben a pozícióban nem lesz több dobása.
Török Gábor csütörtökön a Törökülésben is hasonló gondolatokat fogalmazott meg, például arról beszélt, hogy Orbán Balázs hibáztatása azt jelzi, hogy csökken az abba vetett hit, hogy a kormánypárt képes lesz nyerni.
