Amikor 1969-ben első ízben fordult elő, hogy a magyar csapat, bár elindult az aktuális világbajnokság selejtezőiben, de nem tudta kivívni az indulás jogát, Mészöly Kálmán úgy fogalmazott,
A marseille-i pótselejtezőn alulmaradó magyar válogatott átlagéletkora a 26 évet sem érte el, a csapat jelentős részét mégis leselejtezte a futballvezetés. Sós Károly szövetségi kapitány lemondott, és soha többet nem ült le egyetlen csapat kispadjára sem.
Azóta sok idő eltelt, és ma már aligha okoz bárkinek különösebb meglepetést, amikor egy világbajnokságot a magyar válogatott nélkül rendeznek meg. 1986 óta várunk hiába egy újabb kijutásra, és bár a novemberi, írek elleni hazai vereség rövid időre komoly felfordulást okozott a nyilvánosságban – még maga a miniszterelnök is hosszas magyarázkodásra kényszerült miatta –, az indulatok lassacskán elcsendesedtek. Marco Rossi szövetségi kapitány a helyén maradt, amiben minden bizonnyal annak is volt némi szerepe, hogy a szövetséget vezető Csányi Sándor kijelentette: amíg ő áll a magyar labdarúgás élén, ragaszkodik az olasz edzőhöz. Márpedig Csányi mandátuma 2030-ig betonbiztos, olyannyira, hogy az elnök nemrégiben a szövetség közgyűlésén azt is kijelentette, megígéri, sőt személyes felelősséget vállal azzal kapcsolatban, hogy a válogatott a következő világbajnokságon már ott lesz a mezőnyben.
Meglátjuk.
