Gróf Széchenyi Ödön, Széchenyi István második fia 1839-ben született, több nyelven beszélt, édesapja tanácsára sokat utazott, hogy az európai országok életével, modern technológiákkal ismerkedjen. Kiváló műszaki érzékkel rendelkezett, leginkább a gépészet és a hajózás érdekelte, miközben méltó akart lenni a „legnagyobb magyar” örökségéhez. Korán megmutatkozott kiváló műszaki érzéke és érdeklődése az újdonságok iránt, különösen a hajózás és a gépészet érdekelte. Mindenben kiváló akart lenni, méltó a „legnagyobb magyar” örökségéhez. 1862-ben londoni világkiállítás kormánybiztosának nevezték ki, e minőségében mindent elkövetett, hogy a magyar kiállítási tárgyak „a nemzet méltóságának megfelelő jó helyre jussanak”. Sőt, elérte, hogy a kiállítótereket a nemzeti önállóságot jelképező Hungary felirattal lássák el – írja honlapján a Magyar Nemzeti Levéltár.
Nagy az elmaradás
A grófot azonban a tűzoltóság létrehozásában elért érdemeiért tiszteli leginkább az utókor, az indíttatást két tűzeset jelentette 1860-ban Fertőszentmiklóson és Nagycenken, Széchenyi mindkét esetben személyesen vett részt a mentésben. Londonban aztán megismerkedett az ottani világszintű tűzoltógárdával, sőt dúsgazdag arisztokrata létére felvételét kérte a csapathoz. Megfájdult a háta, „kikérgesedett” a tenyere, de becsülettel helytállt, miközben szabadidejében a brit miniszterelnökkel és a walesi herceggel (a későbbi VII. Edward) töltötte az idejét. Hazatérve szomorúan állapította meg:
Hozzá is látott a fővárosi tűzoltóság megszervezésének 1862-ben, majd pénzgyűjtés, az alapszabály kidolgozása és egyéb adminisztratív feltételek teljesítése után végül 1870 februárjában létrejött az első magyar Önkéntes Tűzoltóság, és 12 fizetett tűzoltóval a Hivatásos Tűzoltóság, mindkét szervezetnek gróf Széchenyi Ödön lett a főparancsnoka. A gróf sokszor saját költségén korszerű eszközökkel látta el csapatát és gondoskodott kiképzésükről, Széchenyi elévülhetetlen érdeme, hogy a magyar tűzoltóságot európai minta alapján szervezte meg, és az arisztokrácia bevonásával a legmagasabb szintre emelte a tűzvédelem ügyét.
Tűzpasa
Egy utazása során, 1870 júniusában épp egy pusztító tűzvészt követően érkezett Isztambulba, ahol főként a fából épült házak miatt gyakoriak voltak a tűzvészek. Külföldi követségek is porrá égtek, Abdul-Azíz szultánra erős politikai nyomás nehezedett a tűzoltóság létrehozására, így kapóra jött neki az akkoriban már Európa-szerte ismert Széchenyi jelenléte. A döntésre mégis sokáig kellett várni, végül 1874-ben rábízta a török tűzoltóság megszervezését. Széchenyi belevetette magát a munkába, közben többször hazalátogatott, gyermekeit magyarul taníttatta, és folyamatosan tervezte hazaköltözését. Ez végül nem történt meg. A török-görög háború, majd az első világháború és Trianon megviselte, de örömét lelte a tűzoltószolgálatban, idős korában is kijárt a tüzekhez, irányította az oltást.
Ez volt az első eset, amikor keresztény ember az iszlám vallásra való áttérés nélkül kapta meg ezt a rangot. A japán kormány meghívását (1883) az ottani tűzoltóság megszervezésére már nem fogadta el. Széchenyi Ödön 1922. március 24-én hunyt el Isztambulban, nyolcvankét éves korában. Temetése a szultán képviselőinek részvételével török-magyar temetés, valamint katonai és tűzoltó megemlékezés is volt egyben a császári pasa és magyar gróf végrendelete szerint. Emlékét ma is ápolják.
A király sem tudta legyőzni ezt a magyar oligarchát
