Végül is mindketten hozzá is tették a magukét csapatuk teljesítményéhez: Depay gólt lőtt, Neymar pedig labdát szerzett, és ugyanazzal a mozdulattal gólpasszt adott az 1–1-re végződött mérkőzésen. A két klasszis teljesítménye másban is mérhető volt egymáshoz, szemmel láthatóan egyikük sem szakadt meg az erőlködéstől, mindketten kötelességüknek érezték a majdnem folyamatos reklamálást, egy hosszabb ápolásnál pedig ők ketten voltak azok, akik akkora kedélyességgel lapogatták egymás hátát, hogy azt lehetett hinni, hogy már ki is rendelték a meccs utáni sört.
Arra a mérkőzésre is ellátogatott, utólag kiemelve a kisváros szépségét és a futballmeccsek iránti szenvedélye kielégítésére használt alkalomnak tüntetve fel az eseményt, ezzel degradálva csalódottságát, amiért a fogócskája a rendszeresen létező egészségügyi gondjai mögé bújó brazil klasszissal nem érhetett véget már március első hétvégéjén. Neymart sérülései miatt egy ideje nem könnyű azon kapni, hogy nagy intenzitással futballozik egy tétmeccsen, Carlo Ancelottit pedig lehetetlen azon, hogy lemondana a halványuló brazil csillagról.
Hétfőn a szövetségi kapitány mindezek ellenére kihagyta Neymart a franciák és horvátok elleni, vb-felkészülést megelőző utolsó válogatott meccsekre kijelölt keretből. Ezzel eldőlt, hogy ugyanaz a csoda már nem történhet meg Neymarral 2026-ban, ami Ronaldóval a Fenoménnal esett meg 2002-ben.
