Nemrég a Blikknek adott interjút Vitray Tamás: a beszélgetés alkalmával szóba került a tévés Csak ülök és mesélek című műsora is, amelybe annak idején bárki, akár civil ember is vihetett riportötletet, sőt akár kész anyagot is.
Ha az elképzelést jónak találtam, lehetőséget kapott arra is, hogy ő maga készítse el az anyagot, vagyis riporterként is kipróbálhatta magát. Volt azonban egy erős szabály: ha az eredmény nem ütötte meg a mércét és nem tudtam adásba tenni, attól ugyan még küldhetett újabb ötleteket, de riporterként nem szerepelhetett. Amíg bele nem tanul a mesterségünkbe. Ez elsősorban a külsősöknek, civileknek szólt. A már »működőknél«, belsőknél ez fel sem merülhetett.
Ezért nincsenek jóban Friderikusszal
A műsor kapcsán Vitray azt a kérdést is megkapta, igaz-e, hogy Friderikusz Sándor is küldött neki ötletet.
Igen, Nyíregyházáról, két riportötletet is küldött. Mindkettő kifejezetten tetszett, ezért stábot küldtem, hogy készítsék el az anyagokat. Amikor visszahozták, megnéztem a vágatlan, teljes felvételt, amin mindvégig a rendező hangját hallottam – ő volt a riporter is.. Pedig őt csak arra kértem, a felvétel technikai részében segítsen az ismeretlen, kezdő fiúnak. Érdeklődésemre ezt a választ kaptam: »Ez a fiú alkalmatlan.« Friderikusz ezt egyik könyvében felidézte, ha jól emlékszem avval, hogy amikor Vitray eldobta az anyagát, ő a TV épület sarkánál zokogott. Igaz, később sokat írt arról is, mennyi műsoromban dolgoztunk együtt
– mondta 93 éves tévés, hozzátéve:
Hogy csak egy példát mondjak: A Csak ülök és meséleknek, Rangos Katival együtt voltak szerkesztői is jó ideig. A kapcsolatunkról egyébként könyvet lehetne írni: sokszor voltunk jóban, aztán rosszban, és most sem teljesen felhőtlen a viszonyunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy az öklünket rázzuk, egyszerűen csak történik valami, amit éppen a másik önmagára nézve sértőnek tart. Lehet, hogy én is túl érzékeny vagyok – ő biztosan.
Nem tervez visszatérni a tévéképernyőre
Ami a televíziós karrierjét illeti, Vitray Tamás 67 éven át tevékenykedett a pályán, jelenleg pedig a YouTube-csatornájára gyárt tartalmakat. Azt mondja, nincs hiányérzete, és szerint a mai televíziózás egészen más, mint az a közeg, amelyben annak idején ő elkezdte a szakmát.
Magyarország kis ország, és meggyőződésem, hogy ide olyan televízióra lenne szükség, amely erre a léptékre, erre a mentalitásra van szabva. A kezdetekkor ez így is volt: a bemondónők »Esztikék« és »Marikák« voltak, családias, közvetlen hangulat lengte be a képernyőt. Ez a modell Amerikában nem működött volna, de nálunk igen. Ma inkább a nagy nyugati mintákat próbáljuk követni, drága licenceket vásárolunk és kész formátumokat ültetünk át. Nem vagyok biztos benne, hogy ez igazán a mi világunk. Jobb szó híján úgy mondanám: egy családiasabb TV-t, közvetlenebb viszonyt képzelnék magunknak nézőknek, tévéseknek egyaránt. Nem drága licenceket fizetni olyasmiért, amiben nem versenyezhetünk a »nagyokkal«. Meg nem is érdemes…
Bevallása szerint nem is néz sokat tévét, csak sportközvetítéseket, de gyakran azokat is hang nélkül.
Nem szeretnék okoskodni, hiszen ma is nem egy tanítványom dolgozik a képernyőn. Ha őket kritizálnám, tulajdonképpen magamról is ítélkezem, hiszen egykor én is tanítottam őket.
Az interjú során Vitray magánélete is szóba került. Mint ismeretes, két évvel ezelőtt, 91 évesen vette el negyedik feleségét, Vitray-Ivens Évát.
Ugye csak én voltam nyolcvan felett, a feleségem 36 évvel fiatalabb, és félve mondom ugyan, de a mi esetünkben az életkornak semmi jelentősége nem volt. Soha korábban nem pendültem még senkivel ennyire egy húron. Ha őt nem ismerem meg, könnyen lehet, hogy tovább »házasodgattam« volna – ki tudja, meddig. Ma már biztosan állíthatom, hogy erre nem lesz szükség. Így nálunk nem igazán volt külön összecsiszolódási időszak, sem tudatos alkalmazkodás. Minden magától, természetesen alakult
– fogalmazott.
