Hamarosan a választási kampány utolsó időszakába lépünk. Az április 12-én az urnáknál megjelenő választók döntő többsége már eldöntötte, hogy elmegy szavazni, miként azt is, hogy kire adja a voksát. Sőt, ennek a sokaságnak a döntő többsége már sok hónapja tudja, kire ikszel, ahogyan szépen mérhető azoknak a száma is, akik már évekkel ezelőtt határoztak.
Ez az írás azonban nem ezekről a döntésekről szól, hanem arról, miként tudjuk megőrizni nyugalmunkat a következő időszakban. Leginkább azoknak szólnak a következők, akik már tudják, kire szavaznak, akarnak tudni a kampányfejleményekről, ám mindezért nem akarnak a nyugalmukkal fizetni.
A politikát aktívan követők nem feltétlenül foglalkoznak azzal, hogy a politikai tartalmak dömpingje milyen hatással van az értelmezési horizontjukra, a figyelmükre, valamint a nyugalmukra. Nekik ugyanis természetes közegük is lehet az, ami a politikát lazábban követőknek már sok, hangulatuk és nyugalmuk megzavarására alkalmas tartalom.
