A korábbi miskolci rendőrkapitány 2009-es mondatai ellen annak idején tiltakozott az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ). A jogvédők – akkor – fontosnak tartották rögzíteni, „miért elfogadhatatlan, ha egy rendőri vezető úgy nyilatkozik, hogy egy településen a közterületi rablásokat kizárólag cigányok követik el”.
A miskolci polgármesterjelöltté vált Pásztor immár a kulturális különbségekkel magyarázza a feszültségeket, ami kicsit jobb, mint összefüggésbe hozni a kisebbséghez tartozást a bűnözési hajlammal, ami ugyanis etnikailag még akkor sem meghatározott, ha az adócsalásban meg vélhetően a nem cigány magyarok lennének a listavezetők. „Az ilyen összefüggés létezését állítók csupán statisztikai adatoknak álcázott előítéletes általánosításokat hangoztatnak” – írták öt éve a jogvédők. Szerintük a közhatalom képviselője nem lehet rasszista. Ezt nyilvánvalóvá tették még idén is, a gyulai bírónő esetében.
Az úgynevezett Pásztor-ügynek ez a szála is nagyon fontos, ám nem kevésbé lényeges, nem sértett-e törvényt a törvényes rend akkori őre, hiszen 2009-ben tilos volt az úgynevezett megkülönböztető etnikai profilalkotás. Ebből a szempontból az a legalapvetőbb, hogy lehet-e a jogállamiságot már temető baloldalnak ő a jelöltje bármire? Ha egyébként van is olyan bűn, amit roma követ el, romabűnözés „statisztikailag” akkor sem létezik, ha a volt SZDSZ-esből gyurcsányistává vált Eörsi Mátyás mondja ezt. Mit is mondott Gyurcsány korábban Pásztor szavairól? Azt, hogy „hányingerkeltőek”. Ha baloldali mondja, kevésbé gyomorforgató? Ugyan.
Még egyszer! Nem világos, mi alapján beszélt annak idején Pásztor és most Eörsi, hiszen a bűnelkövetők származásáról nem vezethető nyilvántartás. Az viszont teljesen tiszta, hogy az egész baloldal elvesztette méltóságát, nemcsak az MSZP, miként ezt Kunhalmi Ágnes állítja a Magyar Narancsban.
Az interjú legszebb része, amikor a közokirat-hamisításért elítélt szoci párhuzamot von Spiró György irodalmi munkássága (Feleségverseny) és Pásztor Albert szavai között, és emlékeztet rá, hogy az írót, „nem rasszistázta le a belvárosi liberális értelmiség, azt a miskolci polgármesterjelöltet viszont igen, aki valódi problémára segélykiáltást hallatott. (…) Pásztor Albert nagyon jól tudja, hogy a miskolciak többsége jelenleg nem alkalmaz cigány szobafestőt, nem fogadja el cigánytól a felvágottat a hentesnél. Ez egy jelenség, amire a politikának reflektálnia kell, nem pedig szavazatszerzésre használni. Azt is kell látni, hogy a nyomor valójában már összeköti az embereket, a kilátástalanság sodorja bűnözésbe őket. És nem a cigányokról beszélek, hanem a szegényekről, akik sajnos már a többséget képviselik. A bűnözésnek nincs színe.”
Már a baloldalnak sincs. A nagy közös akolban ugyanis már azt sem tudják, kinek a szavazatára hajtanak. A nagy semmi közepén nem maradt semmi. Elvek sem.
