Új filmje, az Itt érzem magam otthon kapcsán beszélgetett az nlc.hu Molnár Áronnal. Mégpedig arról, hogy egyszerre filmezik, színházban játszik, közben tévéműsort vállal, és még politikai tartalmat is gyárt saját oldalára, azt mondja, ezt csak úgy lehet egyszerre csinálni,
hogy nem alszol, és nincs magánéleted. Nevetve mondom, de ez az igazság. Én erre tettem fel az életemet. Nyolc éve küzdök a rendszer ellen. Akkor hoztuk létre a Loupe társulásunkat, ami a szívügyünk. Rengeteg munka, mérhetetlen mennyiségű energia, de olyan emberek vesznek körül, akiket szeretek. Ez ad erőt.
A rendszer elleni lázadása gyerekkorából eredeztethető, pontosabban, az igazságtalanságot sosem tudta elviselni.
Gyerekkorom óta így neveltek a szüleim. Mindig arra tanítottak, hogy álljak ki az igazságtalanság ellen. Ez nem egy hirtelen döntés volt, hanem egy folyamat. Egyre erősebb lett bennem az érzés, hogy amiben élünk, az nem jó. Az emberek szomorúak, dühösek, frusztráltak. Én pedig egy boldog, nyitott, intelligens társadalomban szeretnék élni.
Molnár azt is mondja: volt már, hogy közügyekben felszólalása miatt elesett munkától.
Persze. Ebben élünk 16 éve. A köztévének csúfolt propagandaépületben évek óta nem jártam. Az én adómból működik, mégsem hívnak. Feketelisták léteznek. Előfordul, hogy leforgatsz egy filmet, és nem írják ki a neved. Ez hogy történhet meg? Ez a rendszer nem tehetségalapú. És én ebben nem akarok részt venni.
Politikus soha nem tudna lenni.
Alkalmatlan vagyok rá. Az idegrendszerem nem bírná. Túl öntörvényű vagyok. A politika számomra olyan, mint a ketrecharc: én bokszolnék, ők meg brazil jiu-jitsuznak, kempóznak, muay thai-oznak – bármit bevetnek. Nekem meg egyszer csak feltűnne, hogy jé, itt lehet könyökölni is. Én nem akarok ilyen pályán játszani. A saját eszközeimmel szeretnék hatni: színpadon, filmben, közösségben. Ott van dolgom, így tudok a legtöbbet segíteni.
A minap a Fidesz nagy port kavart AI-kampányvideójáról is beszélt:
