A karaktert még a 30-as években találta ki Bob Kane rajzoló, de akkor még nem a mára klasszikusnak számító fekete denevérkosztümben üldözte a bűnt, hanem mint szabadidejében detektívkedő milliárdos. Az évek alatt a hobbinyomozóból végül a DC Comics egyik legtöbbször megénekelt szuperhőse lett: csaknem 20 animációs sorozat, plusz különálló egész estés rajzfilmek, 8 mozifilm és a már legendásnak számító 1966-os tévésorozat bizonyítja ezt. A Batman-sagából való merítés pedig még mindig jövedelmezőnek bizonyul, érkezik a Batman vs. Superman film, miközben már fut a legújabb projekt: egy tévésorozat, a Gotham.
A sorozat első traileréből világossá válik a koncepció, hogy bár Gotham város neve lényegében egybe forrt Batmanével, itt mégsem ő lesz a főszereplő, ami már önmagában egy nagy vállalás, hiszen a sorozat egy kevésbé ismert karakterre épít: a fiatal James Gordon, a GCPD (Gotham City Police Department) főnyomozója, aki Batman egyik legnagyobb szövetségese a képregény-univerzumban és a legtöbb filmben.
A Gotham a Batman-történelem legmeghatározóbb mérföldkövével nyit: a mindössze 13 éves Bruce Wayne (a leendő Batman) szüleinek halálával, akiket egy sikátorban lőnek le kisgyermekük szeme láttára. Az indíték nem egyértelmű ugyan, de a helyszínre kiérkező kezdő nyomozó, James Gordon ígéretet tesz az ifjú Bruce úrfinak, hogy mindenáron felkutatja szülei gyilkosát. Ekkor még Gordon sem sejti, hogy egy csapásra bekerül a gothami alvilág szövevényes rendszerébe.
James Gordon kezdőként megkapja a legkiállhatatlanabb nyomozótársat: Harvey Bullcokot. A nyomozói munkáról homlokegyenest másképp gondolkodó páros pedig természetesen kezdetben nem nagyon jön ki egymással, kettősük a klasszikus jó zsaru-rossz zsaru felállás.
A sorozat epizódszerűen tálalja az eseményeket, (tehát akár több nap vagy hét is eltelik a filmes időben két rész között) mégis, részről-részre egyre inkább egy maffiaháború köré szerveződnek az események, melynek látszólag egyetlen irányítója van. Kezdetben elég zavaró ez az epizódikusság, de aztán a történet különböző szálai egyre több és több ponton kapcsolódnak össze. Bizonyos részek pedig használnak
cliffhangert (amikor a rész egy drámai tetőpontnál ér véget, hogy a következő részt még inkább felcsigázva várja a kedves közönség).
Már a sorozat elején nagyon jó pszichológiai profilt kapunk a főbb szereplőkről. És meg kell hagyni, elég izgalmas karakterekről beszélünk: Bruce Wayne egy árván maradt örökös, Selina Kyle önmagát zsebtolvajlásból fenntartó utcagyerek, James Gordon ex-katona. Eleinte úgy tűnik, nem rendelkeznek különösebb mélységgel azon túl, hogy baromi nagy az igazságérzetük, és meg akarják menteni Gothamet, a sorozat azonban néhány részen belül pótolja ezt.
Ám nem lenne szükség ennyi hősies figurára, ha nem lennének a sorozat legerősebb személyiségei: a korrupt rendőrök, a bomlott személyiségű sorozatgyilkosok, a manipulatív maffaivezérek és nem utolsó sorban a leendő Batman legnagyobb ellenfelei: fiatalok!
Oswald Cobblepot (Robin Lord Taylor), azaz Pingvin a legtöbb képregényben egy alacsony, cilinderes sétapálcával császkáló, műkincsgyűjtő maffiózó. A sorozatban egy kiszámíthatatlan játékos, aki úgy keverei a nagy maffiózók lapjait a hátuk mögött, ahogy neki kedvező. Egyetlen célja van: ő akar lenni a legnagyobb hatalommal bíró személy Gothamben.
Cory Michael Smith azaz Edward Nygma törvényszéki szakértőként segíti a GCPD nyomozóinak mindennapjait. A hihetetlen intellektussal rendelkező Nygmát azonban senki sem kedveli. Idegesítő, okoskodó, olykor fölényeskedő és a gyilkossági helyszínek halottjait nem csak szakmai célból, hanem perverz élvezettel feltáró fiatal férfi Pingvin mellett a másik ügyeletes elmebeteg – egyelőre még a törvény jó oldalán.
A Gotham másik egyedisége a látványa. A belső terek úgy vannak megalkotva, hogy ebben a nagy, nyüzsgő városban önálló kis világokként tárul elénk a rendőrség épülete ugyanúgy, ahogy a főgonoszok búvóhelyei, vagy a szereplők lakásai. A városkép most nem sötét, (nem úgy, mint a képregényben) viszont olyan undorítóan esőáztatta szürke tónusai vannak, hogy tán jobban elmegy az ember életkedve, mintha egy olyan városban élne, ahol egész nap éjszaka van. A helyszínek egyediek és alaposan kidolgozottak, emlékezetes, letisztult és sokszínű látványvilágot eredményeznek.
Nálam a Gotham pillanatnyilag az abszolút “leg” DC sorozat. Olyan szintre emeli végre a képregény-adaptáció és a sorozat műfaját egyszerre, ahol annak igazából a méltó helye lenne. Egy eredeti koncepció újító szándékkal, mely bátran képes úgy elszakadni a hagyományoktól, hogy közben újrahasznosítja azokat! Mindenki nézze a Gothamet!
