Életének 95. évében meghalt Keleti Éva Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotográfus, érdemes és kiváló művész – tudatta a család az MTI-vel.
Keleti Éva 1931-ben született Budapesten. 1949-től az ELTE Természettudományi Karán fizika-kémia szakon tanult. 1951-ben otthagyta az egyetemet, és a Magyar Fotónál dolgozott, elvégezte a riportertanfolyamot Vadas Ernő és Langer Klára tanítványaként. Az 50-es években riporter volt a Magyar Fotónál, majd jogutódjánál, a Magyar Távirati Irodánál.
Még az egyetem alatt, 1952 nyarán gyakorlatra befogadott a Magyar Fotó nevű képszerkesztőség, melyet egészen kiváló fotográfusok szerkesztettek, csupa, lényegében száműzetésben lévő, a rendszer által épphogy megtűrt »polgári« szakember, akik, szerencsémre, úgy döntöttek, hogy megtanítanak fotografálni
– fogalmazott 2021-ben, a lapunknak adott nagyinterjúban.
1976 és 1989 között az Új Tükör képszerkesztője és fotóriportere, 1991-től a HT Press, a Gamma Képügynökség, 1992-től az Europress fotószerkesztőségének vezetője volt. 1976-ban sajtófotót tanított Indiában a Press Institute felkérésére, tanított a Magyar és a Nemzetközi Újságíró Iskolában.
Az életutamat csupa különös történet szegélyezi, olyan banális dolgok, mint hogy a lábamat egy az orvoslást Tibetben tanuló hölgy gyógyította meg, nélküle rég nem tudnék járni. A hetvenes évek közepén másfél hónapon át Indiában tanítottam. A kurzus végén fogadást adtak a tiszteletemre, és egy magas rangú állami vezető felajánlotta, maradhatok, amíg akarok, és oda utazom, ott lakom, ahol kívánom. Én viszont pánikszerűen hazamenekültem, ugyanis éreztem, még egy hét ott, s végleg magához láncol India
– mesélte lapunknak.
A 2000-es évek elejétől az MTI-nél a nemzeti hírügynökség fotókincseiből válogató Riportművészet című fotóalbum-sorozat szerkesztője volt. 1990-ben Magyar Fotóriporterek Társaságának alapító tagja, 1997-től elnöke. Több alkalommal tagja volt a World Press Photo és az Interpress Photo zsűrijének. 2015-től a Magyar Újságírók Országos Szövetségének tiszteletbeli elnöke. 2004-ben jelent meg Oly távol és közel című albuma.
A színházi fényképezésben iskolát teremtett. Ezen fotóinak legtöbbje arról a színpadi eseményről szól, amelyen készült, de némelyik a magyar fotótörténet része is lett. A színházi fotózásra 2021-ben így emlékszik vissza:
Mindig is szerettem fölülrendezni a rendezőt, úgy voltam vele, hogy ő tálal nekem egy előadást, én pedig megértve őt kiválasztom azokat a pillanatokat, melyek a darabra, egy-egy színészre vagy épp a rendezésre jellemzőek. Egyes színházakban úgy vártak, mint a messiást, hiszen visszajelzés volt számukra, hogy mikor csattan a gépen a zár, mert, ahol expozíció van, ott pillanat is van, történik valami a színpadon.
Nevéhez fűződik számos jelentős, de elfeledett fotóművész munkásságának újrafelfedezése. Ezek közül is kiemelkedő volt Várkonyi László, az 1930–1950-es évek egyik legjelentősebb magyar portréfotográfusa hagyatékának kiállítása 2010-ben.
2016-ban Kontakt – Keleti Éva fotói címmel nyílt kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban a fotográfus művészekről készített, eddig kiállításon nem szerepelt 85 felvételéből. 2017-ben fekete-fehér fotóiból nyílt rendhagyó kiállítás a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Kisgalériájában. Hat évtizedes életművét a Műcsarnok 2019 végén, 2020 elején Élet/Kép címmel nagy sikerű retrospektív kiállításon mutatta be. 2021-ben az Eötvös10 Művelődési Házban nyílt nagyszabású kiállítás ikonikus és új képeiből, Keleti Éva 90! címmel.
2023-ban Amit még nem láttatok… – Keleti Éva címmel nyílt az MTVA Fotóarchívumának kiállítása a korábban nem látott fotóiból az Aranytíz Kultúrházban. 2024-ben az életmű-kiállítás a bécsi Collegium Hungaricumban is megtekinthető volt, ennek anyaga az osztrák fővároshoz kapcsolódó felvételekkel egészült ki. 2025-ben Szubjektív címmel nyílt kiállítás 2022-ben és 2023-ban készített színészportréiból a hódmezővásárhelyi Alföldi Galériában.
A közmédia 2022-ben saját gyártásban készített filmet A pillangó szárnyán – Keleti Éva fotográfus portréja címmel.
Művészetét 1975-ben Balázs Béla-díjjal, 1987-ben érdemes művész címmel, 1997-ben Arany Tulipán-díjjal (World Press Photo), 1999-ben életműdíjjal, 2000-ben Magyar Művészetért Díjjal, 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével, 2005-ben Táncsics Mihály-díjjal, 2007-ben Aranytollal, 2008-ban Prima Primissima-díjjal, 2013-ban kiváló művész címmel, 2014-ben a Vígszínház egykori direktora emlékére alapított Harsányi Zsolt-emlékdíjjal ismerték el. 2017-ben Kossuth-díjjal tüntették ki „a magyar vizuális kultúra egyik meghatározó szereplőjeként elsősorban a hazai színházi élet kulisszák mögötti világának dokumentarista stílusú, valósághű megörökítését szolgáló, példaértékű szakmai alázattal végzett művészi munkája elismeréseként”. 2017-ben Radnóti-díjat, 2019-ben Budapestért Díjat kapott. 2021-ben Goldmark Péter Károly-díjjal tüntették ki, 2023-ban Életmű Pulitzer-emlékdíjjal, és Budapest díszpolgára is lett.
