Oszkó Péter úgy látja, a 2010-es számok minden ellenkező állítással szemben éppen azt bizonyították, hogy elegendő lett volna a korábbi kormány gazdaságpolitikáját folytatni, meg lehetett volna spórolni a különadókat és a magánnyugdíjpénztári rendszer felszámolási kísérletét, ahogy az a későbbi számokból igen pontosan levezethető. „2011 viszont súlyos, az éves hiánycél közel húsz százalékát kitevő finanszírozási lukkal indult, amely vészjósló strukturális problémákra és lassan visszahízó költségvetési kiadásokra utal” – jegyzi meg blogjában.
Szerinte félő, hogy a jövedelemadókban mutatkozó egyhavi, mintegy 30 milliárdos bevételkiesés sokkal inkább annak tudható be, hogy az új adózási szabályok közeledtével megindult a munkajövedelmek ismételt visszaszorulása és tőkejövedelemmé változtatása. „Mindezen jelenségekért azonban már nyilvánvalóan nem hibáztatható bármely korábbi kormány” – hangsúlyozza Oszkó, hozzátéve: a tavalyi évvel kapcsolatos nemtelen kritikáknak sem volt több alapja.
A volt pénzügyminiszter szerint az év végével bebizonyosodott, hogy a bevételek bizony az új kormány minden intézkedései, a különadók, vagy a magánnyugdíjpénztári rendszer felszámolása nélkül is teljesültek volna. Eközben a kormány összesen legfeljebb a GDP 1 százalékát alig meghaladó egyenlegkorrekciót hajtott végre, melynek szükségessége már felerészben saját intézkedéseinek volt köszönhető. „A 2010-es év államháztartási adottságait sok más ország irigyelte volna tőlünk, és messze nem indokolták azt a gazdaságpolitikai kapkodást, ami az elmúlt nyolc hónapban folyt” – mutat rá.
Oszkó szerint sajnálatos újra és újra látni, hogy a kormányzati gazdaságpolitika azonban még mindig nem a fenntartható pálya kijelölésében, hanem a számok manipulálásában fitogtatja erejét.
