Belföld

Kit látsz, ha egy romára nézel?

Déri Miklós Roma test kiállítás (Déri Miklós Roma test kiállítás)
Déri Miklós Roma test kiállítás (Déri Miklós Roma test kiállítás)

Az emberi agy egyszerűsít, mintákat használ. A cigánysággal kapcsolatban például évszázados sztereotípiákat.

„Képzeljük el, amint megáll mellettünk a piros lámpánál egy BMW, amiben egy nagydarab cigány férfi ül hatalmas aranylánccal a nyakában. Mire gondolunk, ki lehet ő? A diákok először óvatosan, majd bátrabban sorolják az egyre vadabb válaszokat: biztosan strici vagy drogdíler. Aztán elmesélem nekik, hogy ez a férfi az unokabátyám, akinek van egy bejelentett állása a szemeteseknél, meg egy kis boltja a hetedik kerületben. Mikor végez a munkahelyén, megy az üzletbe, leváltja a feleségét, aki indul a gyerekekért az iskolába. Egyszer megkérdeztem tőle minek neki a hatalmas lánc, és ő elmagyarázta, hogy ez az ő megtakarítása, és a befektetése is. Ha valamiért akadozik az üzlet, ezt adja be a zálogházba, így nem kell gyorshitelt felvennie. Másrészt, akkor vette, amikor mélyponton volt az arany ára, ma már a dupláját éri. Harmadrészt meg persze nagyon vagánynak tartja” – mesélte Varga Attila ősszel egy Népszínház utcai zálogház előtt, amikor az Uccu Alapítvány nyolcadik kerületi ismeretterjesztő túráiról írtunk riportot.

 Fotó: Hír24 / Pál Anna Viktória

Most azért tértünk vissza a túra végállomására, a Mátyás téri Gallery8-ba, hogy megnézzünk egy eddig példa nélküli, provokatív fotókiállítást. „A roma test politikája 1. – Nincs ártatlan kép” című tárlat éppen azt a vizuális sztereotipizálást mutatja be, amiről Varga Attila is beszélt.

 Fotó: Hír24 / Pál Anna Viktória

Déri Miklós fotóművész portrépárokat készített roma emberekről. Egyet hétköznapi valójukról, a másikat pedig úgy, hogy a modellek egy ősrégi cigány sztereotípia jelmezébe bújtak. Ilyenek, mi mégis olyanoknak látjuk őket.

A múlt század kristálygömbös jósnőjétől és pipás öregasszonyától napjaink gengszteréig, szexmunkásnőjéig és gettólakójáig vonulnak fel a Gallery8 falain a karakterek, akikkel hajlamosak vagyunk azonosítani azokat, akiket szimpla átlagembernek látnánk, ha történetesen nem születnek cigánynak.

 Fotó: Hír24 / Pál Anna Viktória

„A roma test vizsgálata egészen a legutóbbi időkig szinte tabutémának számított még a roma értelmiségi körökben is. Ez egy gyakorlatilag láthatatlan terület mindaddig, amíg valaki el nem kezdi magát beleásni az etnográfiai, és szociofotó- és művészettörténeti képhagyományba” – bontja ki a témát Junghaus Tímea művészettörténész, a kiállítás egyik kurátora.

„A romák ábrázolása évszázadokon keresztül a többség monopóliuma volt, az ábrázoltaknak nem volt túl sok beleszólása. Az így kialakult kép viszont teljesen hamis, s mi ennek a kritikájára vállalkoztunk. Ha szembejön velünk az utcán egy cigány ember, besoroljuk őt egy régóta belénk ivódott mintába, és a szerint fogjuk őt látni és értékelni, függetlenül attól, hogyan néz ki, vagy hogyan van felöltözve. A romákkal kapcsolatban már az első pillantásra működésbe lépnek az évszázados előítéletek, és elhomályosítják a valóságot” – mondja a kurátor, és hozzáteszi: „A kiállítás célja, hogy szembesítsen az előítéleteinkkel, és eszköz legyen a sztereotípiák lerombolásában.”

 Fotó: Hír24 / Pál Anna Viktória

A fotók modelljei, a jobb oldali portréikon saját ruháikban vannak, abszolút önmagukat adják, míg a baloldalon látható antitéziseiket profi stylist-jelmeztervező, Szakos Kriszta segítségével alkották, majd Déri Miklós instrukciói alapján formálták meg. A lényeg azonban a szemekben rejlik: akkor érti meg valaki igazán a képeket, ha felfedezi az ugyanarról az emberről készült portrék tekintetében a különbségeket, és megérti az üzenetüket.

 Bogdán Mária, médiakutató, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének kutatója A sztereotípia: „A cigány jósnő”

Balogh Rodrigó számára nem volt ismeretlen a terep: „Színész végzettségem van, és dolgoztam is színészként, hozzá vagyok szokva, hogy különböző karaktereket személyesítsek meg. A sztereotípiák és az előítéletek egyébként abszolút nem érdekelnek: teljesen rendben van, ha valakinek vannak ilyenjei, nekem is vannak. Akkor van velük baj, ha valakinek a cselekedeteit is ezek vezetik, például ha valaki kirekesztő” – mondta.

 Fotó: Hír24 / Pál Anna Viktória

Farkas Clara, producer, gyártásvezető, Magyar Filmalap. A sztereotípia: „A cigány migráns szexmunkás (ember-kereskedelem áldozata)”

Farkas Clara számára viszont teljesen életidegen közeg volt a szerepjáték, s az általa megformált karakterhez sincs köze. A fotózást az ügy társadalmi jelentősége miatt vállalta, bár annak teljes súlyát csak a közönség felől érkező első visszajelzésekből szűrte le. „Akkor szembesültem csak igazán azzal, hogy mekkora problémát jelentenek a prekoncepciók, amikor elolvastam egy korábban megjelent cikk alatt a kommenteket. Akkor éreztem azt igazán először a saját bőrömön, hogy mennyien gondolják rólam, hogy a valóságban úgy viselkedhetek, mint az általam megformált karakter.” Farkas Clarát azonban nem bátortalanította el a szembesülés, és nem is bánta meg szerepvállalását a kiállítás anyagában: „Ennél a tapasztalatnál semmi sem bizonyítja jobban, hogy mekkora szükség van a hasonló projektekre” – mondta.

Balogh Rodrigó, a Független Színház rendezője és igazgatója. A sztereotípia:  „A gengszter” – Fotó: Déri Miklós

Ajánlott videó

Olvasói sztorik