A vörös róka a „legmacskább” kutyaféle, tökéletes ragadozó, étlapján több mint 300 fajjal, egy félreismert Jóskapista. Az utóbbi évtizedekben már nemcsak a falvak körül ólálkodik, hanem megjelent a városainkban. Budapesten is stabilan megvetette a lábát. Nem csoda, hogy egy ilyen ügyes, opportunista állat számára az emberi környezet kifogyhatatlan táplálékforrást, és remek búvóhelyeket rejt. A róka városi letelepedése az utóbbi időben szélesre nyitotta a vadállatvédelem, vadállatmentés témakörét a közbeszédben, nem egyszer heves vitákat gerjesztve a közösségi médiában (is).
Márpedig az állatvédelem nagyon komoly szaktudást igényel, a laikus igyekezet sokszor több szenvedést okoz az állatnak, mint amennyit esetleg segít rajta. Rengeteg a probléma, sok a tévhit, és sajnos nincs túlzott igény a tudásra. Erről szólt beszámolónk előző része a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem és az Országos Magyar Vadászkamara A rókáról – objektíven című ismeretterjesztő konferenciájáról. A folytatásban pedig egy, a vörös rókák által a településekre is behurcolt parazitáról lesz szó:
Megfertőződünk, de nem adjuk tovább
Ha nevén nevezzük, az Echinococcus multilocularis egy galandféreg, a ragadozók, nálunk elsősorban a vörös róka beleiben szaporodik, petéi a bélsárral jutnak a külvilágba. A Balkánon, és így hazánk déli részén is a sakál számít még végleges gazdának, illetve kutyákban, macskákban is képes kifejlődni, petéket termelni. A fertőzés fenntartásában rágcsálók játszanak főszerepet, Magyarországon elsősorban pockok, ők az úgynevezett köztigazdák: a pockokban a külvilágból felvett petékből egy fertőző állapot alakul ki, amit ha a róka a pocokkal együtt elfogyaszt, a kör újra indul.
Az ember szájon át veheti fel, magyarán lenyelheti a petéket, amelyekből a kikelő lárvák az emésztőtraktusból átfúrva magukat, a keringéssel jutnak el a májba, itt több rétegből álló apró hólyagokká alakulnak, amelyek nyúlványokat képeznek, terjeszkednek, sokasodnak
– magyarázta előadásában Nagy Gábor, a Magyar Agrár és Élettudományi Egyetem tudományos főmunkatársa. Hozzátette: mindezzel pedig értelemszerűen nagyon komoly elváltozást okoznak e létfontosságú szervben, nagy mértékben befolyásolva a működését.
A féreg egyedfejlődése rendkívül bonyolult, ezt most nem részletezzük, a fertőzési lánc viszont az emberi megbetegedés megértése szempontjából fontos. A peték tehát a róka ürülékével kijutnak, és ahogy a „csomag” szárad, porlik, szétszóródnak a környéken, majd jönnek a pockok. Egyelőre nem tudjuk pontosan, hogyan veszik fel szájon keresztül, megtörténhet a „környező” fűszálak fogyasztásával, ám Nagy Gáborék jelenleg folyó kutatása arra utal, hogy tudatosan is fogyasztanak rókaürüléket – az evolúció játékszabályai szerint a féreg nem bízhatja a véletlenre a fajfenntartást.
A rágcsáló testében a petékből előbújnak a lárvák, kampós fejükkel kifúrják magukat az emésztőrendszerből, a vérárammal a májba jutnak, ahol a szűkebb erekben elakadva érnek révbe. Itt egy másik lárvaállapotba kerülnek, üregeket képeznek, majd aszexuális úton sokasodnak, gyakorlatilag klónozzák magukat akár több 10 ezer példányban. Ekkor visszatér a körbe a róka, aki megeszi a pockot a fertőző lárvákkal együtt, emésztőrendszerében pedig kialakulnak a felnőtt férgek, szaporodnak, petéket raknak, ezek a bélsárral újra a külvilágba jutnak. És az egész kezdődik elölről. A rókának semmi baja nem lesz még több ezer parazitától sem, míg a köztigazda pocok viszont belepusztulhat.
A rossz hír, hogy az ember a rágcsálóhoz hasonlóan köztigazda, ugyanaz játszódik le a szervezetünkben, mint a pockokéban. Belehalhatunk, de nem alakulnak ki bennünk fertőző lárvák, a parazitát nem adjuk tovább.
Egyet kivédünk, jön a következő
Maga az Echinococcus multilocularis több százezer éve létezik, eljutását hozzánk nem szándékolt emberi hatás segítette. Kezdetben macskafélékben élt, majd úgynevezett gazdaváltás történt, vagyis átugrott a kutyafélékre, és így terjedt el széltében-hosszában az északi féltekén. Európában az Alpok régiójában jött létre egy gócpont, egészen az 1980-as évek végéig csak itt, Svájc, Franciaország, Németország és Ausztria alpesi területein fordult elő.
Ekkor azonban az európai humán- és állategészségügy – teljesen indokolt módon – elindította a rókák orális vakcinázását veszettség ellen. A gazdag államok, mint Svájc és Bajorország kezdte, vagyis pont az Echinococcus multilocularis által érintett területen indult a veszettség elleni védekezés. Ezzel pedig nemcsak saját védelmünkben számoltunk fel egy komoly veszélyforrást, de a rókák is megszabadultak a jelentős, az állományukat szabályozó tényezőnek számító betegségtől: idővel a populáció mérete meghaladta a régió eltartóképességét, az állatok újabb és újabb élőhelyeket kerestek, és vitték magukkal parazitáikat is.
Egy 2021-es kutatás pedig feltárta, hogy Írország, Finnország, Ciprus és Málta kivételével az élősködő ma már az Európai Unió teljes területén megtalálható.
Zöldségről, gyümölcsről jut a szervezetünkbe
Magyarországon több mint 50 megbetegedésről van tudomásunk, ami nem tűnik soknak, ám ez csak a jéghegy csúcsa: sokkal több, fel nem ismert fertőzés lehet, a tendencia pedig az esetszámok növekedését mutatja. Hazánkban országos elterjedtségről beszélhetünk, leginkább a délnyugati és az északi régiók érintettek. Miként említettük, a kutya képes lehet hordozni a parazitát, Nagy Gábor azonban „megnyugtat”:
Nem veszélyesebb kutyát tartani, mint a féreg megjelenése előtt volt. A betegség fenntartásában nem zárható ki a kutya szerepe, ám a hazai kutatások adatai alapján a konyhakert és a rendszeres természetjárás a két legfontosabb tényező.
A „megnyugtatás” persze csak kutyafronton állja meg a helyét, a kiskerteket érintő folytatás igencsak riasztó. Arról van szó, hogy a róka előtt nincs akadály, ezért ha a veteményesbe ürít, és netán fertőzött, a féreg petéi a zöldséget, gyümölcsöt is beszennyezhetik. Az alapos mosás segíthet, mechanikailag bizonyára sok petét eltávolíthatunk, de nem az igazi, mert az élősködő -80-tól +60 fokig bírja a gyűrődést.
A mosás mégis elengedhetetlen, bármilyen zöldségről, gyümölcsről legyen szó: gyökérzöldségeknél akár erősebb mechanikai beavatkozás is lehetséges, például kefével, gyümölcsök esetében, mint mondjuk szamócánál a többszöri mosás segíthet. Rendkívül fontos a kézhigiénia, a kutyák rendszeres féregtelenítése, és a rókák távoltartása a lakott területektől. Illetve nyilvánvalóan felmerül a ragadozók gyérítése. Utóbbi azonban nem feltétlenül jó megoldás. Somogyi sakálpopuláción igazolták, hogy nagyobb egyedszám kiemelését a természet kompenzálja: a szukák a korábbi 3-5 helyett akár 10-11 magzatot is kihordhatnak. A veszettséghez hasonló orális féregirtás működik, ám elképesztő költségei vannak, még Svájcban sem finanszírozható hosszú távon.
További rossz hír, hogy hazánkban a monitorozás sem működik, legutóbb 2013-ban végeztek országos vizsgálatot a Echinococcus multilocularisra.
Késő, ha már betegséget okoz
Az emberi megbetegedések álltak dr. Csulak Eszter sebész szakorvos, a Debreceni Egyetem Klinikai Központjának, valamint a Kaposi Mór Oktató Kórház Sebészeti Osztályának munkatársa előadásának fókuszában. Megismételte, a petét le kell nyelni ahhoz, hogy problémát okozzon, majd ahogy a belőlük kibújó lárva átfúrta magát a bélfalon, onnantól kezdve megállíthatatlan. A parazita által okozott betegség, az alveolaris echinococcosis első magyar esetét 2008-ban írták le, egy retrospektív elemzés viszont azt igazolta, hogy az első megbetegedéssel már 2003-ban találkozhattak a szakemberek. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy az alveolaris echinococcosis hazánkban is terjed, a doktornő által kezelt betegek mindegyike Magyarországon fertőződött meg.
Nincs rá szűrés, a páciens pedig nyilvánvalóan nem fordul orvoshoz, amíg nincsenek tünetei. A hosszú idő után megjelenő panaszok ráadásul atipusosak, számtalan más betegséggel összekeverhetők, gyakran a szerencse vagy a vizsgálatot végző személy speciális tudása, tapasztalata segít diagnosztizálni. Mindemellett pedig nem kizárólag csak a májat érinti, hanem a parazita áttörheti magát az epeútba, eljuthat a tüdőbe, a szívburokba vagy a központi idegrendszerbe.
Ha már betegséget okoz, akkor el vagyunk késve. Májbetegség tünetei lesznek, lesz egy májmegnagyobbodás, és mindenki azt fogja tőle kérdezni, hogy alkoholt fogyaszt-e. Lehet, hogy csak jobb felhasi panasza van, és azt gondolja, hogy hónapok óta nehezen étkezik, azért fáj. A tüdőérintettségnél lehet, hogy csak egy mellkasi panasz, vagy egy köhögés
– sorolta a nehézségeket Csulak Eszter. Hozzátette: Magyarországon központi idegrendszeri megbetegedés jelenleg nincs.
Magát a betegséget ultrahanggal, CT és MR vizsgálatokkal lehet kimutatni, amennyiben a radiológus erre a lehetőségre is gondol, netán részt vett ilyen irányú képzésen. Ma hazánkban sajnos az előrehaladott stádiumú betegek vannak túlsúlyban, az alveolaris echinococcosis gyógyszerekkel, illetve műtéttel kezelhető. Előbbi sokszor nem igazán hatásos, utóbbi pedig rendkívül bonyolult: élő organizmusról lévén szó, tilos átvágni, mindenképpen teljes egészében ki kell operálni a megtámadott szervből. Szóba jöhet a májtranszplantáció is, ám a doktornő elmondása szerint van, amikor már olyan késve érkezik a páciens, hogy ez sem megoldás.
Az orvosok soha nem adják fel, jelenleg egy középkorú betegnél azzal próbálkoznak, hogy a máj érintett szöveteit 60 fok fölé hevítve pusztítsák a parazitát. A kezelés ráadásul több szakterület közös felelőssége, a döntésekben infektológus, belgyógyász, radiológus, sebész, és ha kell, transzplantációs szakember vesz részt.
Betegebbek és fertőzőbbek
Nem a rókák felelősek a bennük rejlő parazitákért, ragadozóként az ökoszisztéma nagyon fontos részei. Megbillent egyensúlyú környezetben kényszerülnek létezni, mi pedig kénytelenek vagyunk velük együtt élni – vezette be a ragadozók fertőző betegségekben fenntartott szerepére fókuszáló előadását Dr. Csivincsik Ágnes, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem tudományos főmunkatársa.
A probléma ezzel a megbillenéssel van, magyarán a biodiverzitás csökkenésével: minél kevesebb faj él egy ökoszisztémában, annál kedvezőbb feltételeket találnak maguknak a különböző paraziták, kórokozók. Sőt, az emberi környezetben sikeres fajok jellemzően könnyebben válnak különböző fertőző betegségek hordozóivá, illetve egyébként is, a piramis csúcsán álló ragadozók szervezetében halmozódnak fel a táplálékláncban található kórokozók – az állatról emberre terjedő fertőzések közel felét ragadozók tartják fenn, esetünkben a vörös róka és a sakál. Ráadásul kutatások igazolják, hogy
A róka és sakál bevonzásával a településeinkre hozzájárultunk ahhoz, hogy egyrészt ők maguk „betegebbek” legyenek, másrészt nagyobb eséllyel fertőzzenek meg minket. Végezetül pedig rendkívül fontos a kutya és a macska szerepe, az élősködők számára mindketten hidat képeznek a vadon élő ragadozók és az ember között.
