A kétezres évek kábeltévé-élménye nem kerek a Mi kell a nőnek? című romantikus komédia nélkül. Gyerekként magam is odavoltam a filmért, aminek egyetlen oka volt: nem értettem, miről szól. Azt sem értettem, milyen nőnek lenni, hiszen még csak gyerek voltam, mikor először láttam a nejlonharisnyában bohóckodó Mel Gibsont, ahogy próbálja megfejteni a női nem vágyait. Csakhogy nem épp empatikus indíttatásból, hanem azért, mert a munkája megköveteli.
Legyen mai szemmel nézve akármilyen bizarr vagy problematikus, a film a maga idejében kirobbanó kasszasiker volt. Annyira, hogy a 2000-es év negyedik legnagyobb bevételt hozó produkciójaként vonult be a filmtörténelembe. Fogadtatása ennek ellenére is vegyes volt a kritikusok részéről. Néhányan már akkor felhívták a figyelmet arra a logikai bakira, hogy ez az elsődlegesen nőknek marketingelt film pont róluk fest meglehetősen lesajnáló, sztereotipizált képet.
Hozzá kell tenni, 2019-ben készült egy újragondolt verzió is Mi kell a férfinak? címmel, ugyanezzel a koncepcióval, csak épp a nemeket felcserélve. Az eredeti filmmel ellentétben a folytatás megérdemelten tűnt el a süllyesztőben.
A 25. évfordulóját ünneplő Mi kell a nőnek? a maga idejében a nők felé szeretett volna tenni egy lépést, ám szinte minden eleméről ordít, hogy pontosan ugyanannyira nem érti őket, mint a történet hímsoviniszta főhőse.
