Nem lacafacázunk, nem kertelünk, rögtön bele a közepibe: aki rossz lesz, azt elviszi egy csúnya bácsi. De nem akármilyen csúnya bácsi, hanem egy új modell, a régi csúnya bácsi hovatovább már nem is csúnya, kedves bácsi ő, szemüvege megnyerően mered homlokán, kezébe még mindig illik a gépágyú, szókincse pedig, hát istenem, nem Arany Jánosnak készült. Csak T-500-asnak, míg az igazán csúnya bácsi a T-1000-es, igazi gerinctelen alak, aki mindig úgy idomul, ahogy az érdekei megkívánják. Higanymozgású opportunista, még a szeme sem áll jól. Vajon 500-aska meg tud-e védeni 1000-eske ellen? Minimál-spanyolórával megspékelt mai akciófilmünk, mint már azt ki tetszettek találni, a Terminátor 2., főszerepben a volt kaliforniai kormányzó, a rendező (akkori) felesége, ja meg Edward Furlong színész. 21:20, Cool.
Van egy nemzet, amely bár mindig nekiveselkedik, mindig elszúrja, ha nem olyan filmeket csinál, amelyeket ő maga talált ki. A franciák szinte minden akciófilmje elcsúszik egy szexi szakállon, egy divatos frizurán, egy menő szoknyán. Jó dolog a részletekre ügyelni, de nem szabad, hogy át is vegyék az irányítást. Félő, ez a gyakorlat fogja tönkrevágni a Se ördög, se angyal című krimit is, melyben a szürke kis kameramant (játssza Marie Gillain, ami már önmagában vicc) megérinti a halál, a pusztítás, a luxus, tehát a bűn mámora. Jó kis noir-téma, de a franciák még a mocsokban is ízlést keresnek – na jó, adjunk egy esélyt, 22:15, m2, főleg Marie Gillainre számítunk.
„Az elsőfilmes rendezőnő a világhírű brazil filmrendező, Walter Sales asszisztense.”, na az ilyen ajánlásoktól mentsen az ég, egyrészt azért, mert a Sales az Salles (egy l-lel van értelme, ugye, kedves port.hu?), másrészt mert ennek biztos maga Julia Solomonoff sem örülne – az ő filmjét önmaga miatt nézzék meg, és értékeljék. A Nővérek mindazonáltal érdekes és érzékeny filmnek tűnik: két lánytestvér találkozik az USA-ban, 9 évvel elválasztásuk után. 1984-et írunk, a két lány találkozásakor előkerül édesapjuk kéziratban maradt regénye, melyet kiadni már nem maradt ideje. A lapok olvasásakor megelevenednek a diktatúrában élő Argentína mindennapjai, és ennek nyilván a nővérekre nézvést is lesz következménye. Családi-történelmi dráma, 22:50, Duna TV.
Ennyi komoly és komolykodó film után egy kis vígjáték, igazi sztárszínészekkel, Leia hercegnő (von Csillagok háborúja) forgatókönyvéből (író: Carrie Fisher), a Diploma előtt, a Napok romjai a Közelebb rendezőjétől (Mike Nichols) olyanokkal a főbb szerepekben, mint Meryl Streep, Shirley MacLane, a fiatal Dennis Quaid, Gene Hackman vagy Richard Dreyfuss. A Képeslapok a szakadékból főszereplője, Suzanne,a nem túl sikeres színésznő élete nem könnyű, és nem is túl boldog, amit csak tetéz, hogy anyja zsarnokoskodik felette. És akkor képzeljük el, hogy megjelenik a színen a nagymama is. Képeslapok a szakadékból, egy jóféle, okos vígjáték 23:00-tól a Viasat3-on.
De ha sztárfelhozatal ott, mit szóljon Oliver Stone és filmje, a Halálkanyar? Az 1997-es opuszban pici szerepekben is olyanok tűnnek fel, mint Billy Bob Thornton vagy Jon Voight, de sorolom a többieket is: Joaquin Phoenix, Claire Danes, Nick Nolte, Sean Penn és maga Jennifer Lopez. A történet szimpla: egy autó váratlan meghibásodása a vezetőt a vidéki, lepusztult, torz Amerikába taszítja. Hogy Stone mennyire támaszkodott olvasményélményeire vagy próbált kicsit mélyebbre leásni a dolgok és a tudatalatti mélyére (ami nem jellemző rá), nem könnyű megmondani, de ezen bizony sok múlik. Bízzunk benne, hogy ennyi jó színésszel valamit csak összehoztak ebben a filmmúzeumi thrillerben. Kezdés 23:00-kor.
