13:30, m1, F-1, Spanyol Nagydíj
Ismét Európában a Forma-1, és a kis tersztelési időt minden csapat vélhetőleg a leghasznosabban próbálta eltölteni, miközben Button pl. a Bajcsy-Zsilinszky úton égette a gumit. A kérdés az, hogy a McLaren és a Red Bull mellé fel tud-e valaki zárkózni, a Ferrari vagy a Lotus esetleg kitalált valamit, vagy nagyjából megszilárdulnak az erőviszonyok, és csak nagy szerencsével csíphet el más csapatból valaki egy jobb helyezést.
18:30, Digi Sport, Madrid ATP férfi döntő
A kék salak (amit kék fűnek is hívnak tulajdonságai miatt) eléggé borította a papírformát, Nadal abban a szakaszban esett ki, ahol salakos tornán már jó rég nem tette, Djokovics szintén kizúgott – mindketten kritizálták a pályát. Így megnyílt az út Federer előtt, de ki tudja, lehet, hogy egy nevető negyedik fogja nyerni az egészet – és az az ezer pont jól fog jönni biztos.
20:05, TV2, Az elveszett frigyláda fosztogatói
Kevés ilyen legendás film van, ami ennyire kultikus lenne – Harrison Ford külseje, mozdulatai, szavai, a híres ostoros slusszpoén, és persze az igazi kalandfilmes-mesei hangulat épp megfelelő mennyiségű humorral, hősiességgel – Spielberg egyik gyöngyszeme, mindenki ezerszer látta, és most akkor jöhet az ezeregyedik.
21:05, Duna World, Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok
Vlad Mugur rendezése Shakespeare egyik legkegyetlenebb és nyomasztóbb vígjátékát azzá tette, ami: a szerelem kínlódásos jellegének bemutatásán, ami vonzza magával a kegyetlenséget, a megaláztatást. És mi közben jókat nevetünk, vagy nem, mert hát ki nem kényszerítette magát alakoskodásra, önmagából való kivetkpzésre, kifordulásra, ki ne tette volna magát nevetségessé a szerelem szorításában?
23:00, Duna TV, Schmitt Pál ünnepi köszöntése
Könnyű lenne most dörögni, viccelődni, maradjunk inkább annál: végtelenül kínos dolog ez – kedves olimpikon úr, csak pár hónapon múlt, és akkor most az m1 adná, nem lenne az egész ilyen megalázóan összecsapva, és lepasszolva a Duna TV-nek. Nem hiszem, hogy ennél csúnyább feladatot lehetne adni újságírónak, mint hogy ezek után a hetek után készítsen ünnepi, életösszegző, ars poéticáktól és szentenciáktól hemzsegő interjút az ünnepelttel, és tegyen úgy, mintha mi sem történt volna. (Avagy ne tegyen, az még rosszabb, jöhetnek az összeesküvés-elméletek.) Szóval ezt sem ártott volna végiggondolni azokban a napokban, amikor Önt kitalálta egy bizonyos O. V. – vagy a botrány után lehetett volna törölni az egészet.
