Eddig leginkább a Tenkes kapitánya című számot ismerhette meg a közönség? A legnagyobb meglepetést az jelentette, hogy a ska mellett megjelenik a magyar népzene is. A lemez többi számára ez mégsem nyomja rá a bélyegét…
A rádiók leginkább a Tenkes kapitányát adják, bár nyáron kimásoltak egy számot a Volt fesztivál nem hivatalos válogatásáról is, amely a Summertime című örökzöld feldolgozása. Ezt végül nem is bántuk, mert igazi nyári hangulatú szám volt. A magyar népzenei motívum leginkább a hegedű használatával érhető tetten, de a lemez 14 számából mindössze háromban hallható a vonós hangszer. Az eredeti koncepció az volt, hogy maradjon meg az eredeti jamaikai stílus, inkább más karibi műfajokkal ötvöztük a zenénket, mint a calypso, a reggae, dub, stb, de persze mindenképpen beleszűrődik ez a hely ahol élünk.
Hogy ne legyen Steril
Úgy tűnik, mintha a Pannonia Allstar már igen régen szerves része lenne a hazai zenei életnek Ez most mégis csak a második lemez. Hogyhogy nem jelent meg több?
Végül is nem olyan régen, még csak négy és fél éve működik a zenekar. Először egy demofelvételt hoztunk össze, aztán az amerikai Megalith Records skakiadónál jelent meg a Budapest Ska Mood című magylemezünk. Bár a The Return of the Pannonians még csak a második nagylemezünk, de volt még ezenkívül maxi- és remixlemezünk is, valamint egy hét inches bakelitkülönlegesség is kijött.
Fotó: Balla István
Az új lemezzel úgy tűnik, hogy megtaláltuk a nekünk leginkább megfelelő felvételi technikát. A diósdi stúdió elég nagy volt ahhoz, hogy az egész zenekar elférjen egyszerre, így a számok nagy részét úgy tudtuk felvenni, hogy együtt játszik az együttes. A cél az volt, hogy egy melegebb élőbb koncertszerűbb hangzást hozzunk létre, ami nem steril. Olyat, amilyen a korai jamaikai felvételeken is hallhattunk.
Énekesnőtök van már? Korábban azt lehetett hallani, hogy kerestek.
A lemezen Harcsa Veronika és Kiss Erzsi csak vendégszerepet vállalt. Korábban gondolkodtunk azon, hogy találjunk állandó énekesnőt, de már így is elég magas a zenekar létszáma, és ráadásul nem is szívesen tennénk ki egy énekesnőt olyan helyzeteknek, amelyeket mi még bevállalunk egy-egy fellépésért. A nyomorgást a turnébuszban, és hasonló helyzeteket.
A PASO együttes neve már külföldön is egyre több helyen cseng ismerősen. Mennyire célozzátok a külhoni zenei piacot az új lemezzel?
Az évi 80-100 koncertünkből 20-30-at ma már nem Magyarországon adjuk. Azzal, hogy egy amerikai kiadó, adja ki a lemezeinket, és egyre többet tudunk turnézni, ez az arány egyre inkább eltolódik a külföldi koncertek irányába. A lemez most várhatóan egy jó terjesztőhálózatba is bekerül, így még több helyre el tudunk jutni. Ha azt mondjuk, hogy az új lemezen hallható magyaros hangvétel itthon bejön, akkor ez a külföldi közönség esetében hatványozottan igaz.
Hol vagytok a legnépszerűbbek?
A legtöbbet Németországban és Hollandiában játszunk, de ezenkívül Franciaországba, Dániába, Horvátországba, Olaszországba, Belgiumba, Szlovéniába és Csehországba is hívnak.
Leszakadt a hamis ideológia
Tíz-tizenöt évvel ezelőtt sokaknak attól ment el a kedve a skazenétől, hogy minden koncerten, rasszista skinheadek jelentek meg balhézni, „mulatni”. Ez mintha manapság már teljesen lekopott volna a műfajról…
Amikor a jamaikai zene átjutott Angliába, a bevándorlók a hasonló életkörülmények között élő brit munkássrácok között éltek. Akkor alakult ki a skinheadkultúra. Ők a hatvanas évek közepe-vége táján pont a jamaiakat kezdték utánozni. Ez a korai reggae-koncertek, skakoncertek ideje, ahol a feketék és a fehérek együtt buliztak. Amikor aztán jöttek a komolyabb gazdasági válságok, a nacionalista szervezetek kezdték behálózni a fiatalokat, így sok skinheadet is maguk mellé állítottak. Ekkor erősödött meg a rasszista ág. Mindeközben maradtak olyan tradicionális csoportok is, akik elutasították a fajgyűlöletet, mint a SHARP-ok, amely a Skinheads Against Racial Prejudice – skinheadek a faji megkülönböztetés ellen szavakból áll össze.
Fotó: Balla István
Szerintem csak a kor tájékozatlanságával áll kapcsolatban az, hogy Magyarországon a rasszista irányzattal kapcsolták össze a skazenét. A hazai rasszista skinheadek, észre sem vették adott esetben, hogy a kedvenc zenekaruk fekete zenészekkel van tele. Ma már az interneten bárminek hamar utána lehet nézni.
Bár a ska Magyarországon ilyen rasszista bölcsőben cseperedett, úgy tudom, hogy ez a téves felfogásnak a megváltoztatásában ti is aktívan részt vettetek…
Igen, már mindjárt az elején programszerűen megfogalmaztuk, hogy ezt a kérdést tisztába szeretnénk rakni. Elsőként azt, hogy a ska egy jamaikai zenei műfaj, ami a hatvanas években indult és nem a nyolcvanasban, mint ahogy azt sokan gondolják. A másik hangsúlyozandó dolog pedig az, hogy mivel a ska fekete zene, semmiféle köze nincs a rasszizmushoz. Kezdetben már-már szájbarágós bugyuta módon beleszőttük a dalainkba ezt az üzenetet, és amilyen fórumon csak lehetett, kifejtettük a nézeteinket. Végül sikerült már azt is elérnünk, hogy a ska és a reggae közötti hazai szakadékot is sikerült betemetni. Ezzel együtt pedig a hozzá köthető hamis ideológiák is leszakadtak róla.
Fotó: Balla István
Még a zenekar első vidéki koncertjein néha előfordult, hogy megjelentek a fajgyűlölők is, de már a második számnál kiderült, hogy rossz helyre jöttek. Ebből csak minimális konfliktusunk volt, legfeljebb némi üzengetés a színpad széléről. Egyetlen olyan eset volt, amikor a világhírű Bad Mannerst meghívtuk a Gödörbe, és a rasszista huligánok verekedést provokáltak.
Az együttes indulásakor még volt egy kis zavar körülöttünk is a nevünk miatt. Utólag hallottuk, hogy vidéken volt olyan koncertszervező, aki amiatt nem hívott meg minket, mert a Pannonia és a ska szó együtt szerepelt a nevünkben, és népnemzeti ideológiát sejtett benne. Két hónap múlva – miután megismert minket – aztán ő lett a leglelkesebb klubtulajdonos, aki később sokszor meghívott minket.
A zenetörténeti, és ideológiai nevelés mellett a társadalmi szerepvállalást is fontosnak tartjátok…
Részt vettünk legutóbb abban az akcióban, ahol takarókat és élelmiszert gyűjtöttek a fedél nélkülieknek. Az Amnesty International rendezvényén ugyancsak koncertet adtunk. Az együttes tagjai általában igen elfoglaltak, de a számunkra fontos ügyek mellett ki szoktunk állni. Úgy gondolom, hogy az hosszú távon az együttesnek is jót tesz, ha olyan dolgokkal kapcsolnak össze minket, és a zenénket, amelyek alapvető emberi értékek.
