Belföld

PASO: a rasszizmus lekopott már a skazenéről

A Pannonia Allstar Ska Orchestrának (PASO) hosszú idő után új lemeze jelent meg, amelynek lemezbemutató koncertjét szombat este tartják. Az együttes vezetőjével, Tóth Kristóffal (KRSA) többek közt arról beszéltünk, hogy miért is a ska a skinheadek kedvence, és hogyan koptatták le az ordas eszmét a műfajról.

Eddig leginkább a Tenkes kapitánya című számot ismerhette meg a közönség? A legnagyobb meglepetést az jelentette, hogy a ska mellett megjelenik a magyar népzene is. A lemez többi számára ez mégsem nyomja rá a bélyegét…

A rádiók leginkább a Tenkes kapitányát adják, bár nyáron kimásoltak egy számot a Volt fesztivál nem hivatalos válogatásáról is, amely a Summertime című örökzöld feldolgozása. Ezt végül nem is bántuk, mert igazi nyári hangulatú szám volt. A magyar népzenei motívum leginkább a hegedű használatával érhető tetten, de a lemez 14 számából mindössze háromban hallható a vonós hangszer. Az eredeti koncepció az volt, hogy maradjon meg az eredeti jamaikai stílus, inkább más karibi műfajokkal ötvöztük a zenénket, mint a calypso, a reggae, dub, stb, de persze mindenképpen beleszűrődik ez a hely ahol élünk.

Hogy ne legyen Steril

Úgy tűnik, mintha a Pannonia Allstar már igen régen szerves része lenne a hazai zenei életnek Ez most mégis csak a második lemez. Hogyhogy nem jelent meg több?

Végül is nem olyan régen, még csak négy és fél éve működik a zenekar. Először egy demofelvételt hoztunk össze, aztán az amerikai Megalith Records skakiadónál jelent meg a Budapest Ska Mood című magylemezünk. Bár a The Return of the Pannonians még csak a második nagylemezünk, de volt még ezenkívül maxi- és remixlemezünk is, valamint egy hét inches bakelitkülönlegesség is kijött.

Fotó: Balla István

Az új lemezzel úgy tűnik, hogy megtaláltuk a nekünk leginkább megfelelő felvételi technikát. A diósdi stúdió elég nagy volt ahhoz, hogy az egész zenekar elférjen egyszerre, így a számok nagy részét úgy tudtuk felvenni, hogy együtt játszik az együttes. A cél az volt, hogy egy melegebb élőbb koncertszerűbb hangzást hozzunk létre, ami nem steril. Olyat, amilyen a korai jamaikai felvételeken is hallhattunk.

Énekesnőtök van már? Korábban azt lehetett hallani, hogy kerestek.

A lemezen Harcsa Veronika és Kiss Erzsi csak vendégszerepet vállalt. Korábban gondolkodtunk azon, hogy találjunk állandó énekesnőt, de már így is elég magas a zenekar létszáma, és ráadásul nem is szívesen tennénk ki egy énekesnőt olyan helyzeteknek, amelyeket mi még bevállalunk egy-egy fellépésért. A nyomorgást a turnébuszban, és hasonló helyzeteket.

A PASO együttes neve már külföldön is egyre több helyen cseng ismerősen. Mennyire célozzátok a külhoni zenei piacot az új lemezzel?

Az évi 80-100 koncertünkből 20-30-at ma már nem Magyarországon adjuk. Azzal, hogy egy amerikai kiadó, adja ki a lemezeinket, és egyre többet tudunk turnézni, ez az arány egyre inkább eltolódik a külföldi koncertek irányába. A lemez most várhatóan egy jó terjesztőhálózatba is bekerül, így még több helyre el tudunk jutni. Ha azt mondjuk, hogy az új lemezen hallható magyaros hangvétel itthon bejön, akkor ez a külföldi közönség esetében hatványozottan igaz.

Hol vagytok a legnépszerűbbek?

A legtöbbet Németországban és Hollandiában játszunk, de ezenkívül Franciaországba, Dániába, Horvátországba, Olaszországba, Belgiumba, Szlovéniába és Csehországba is hívnak.

Leszakadt a hamis ideológia

Tíz-tizenöt évvel ezelőtt sokaknak attól ment el a kedve a skazenétől, hogy minden koncerten, rasszista skinheadek jelentek meg balhézni, „mulatni”. Ez mintha manapság már teljesen lekopott volna a műfajról…

Amikor a jamaikai zene átjutott Angliába, a bevándorlók a hasonló életkörülmények között élő brit munkássrácok között éltek. Akkor alakult ki a skinheadkultúra. Ők a hatvanas évek közepe-vége táján pont a jamaiakat kezdték utánozni. Ez a korai reggae-koncertek, skakoncertek ideje, ahol a feketék és a fehérek együtt buliztak. Amikor aztán jöttek a komolyabb gazdasági válságok, a nacionalista szervezetek kezdték behálózni a fiatalokat, így sok skinheadet is maguk mellé állítottak. Ekkor erősödött meg a rasszista ág. Mindeközben maradtak olyan tradicionális csoportok is, akik elutasították a fajgyűlöletet, mint a SHARP-ok, amely a Skinheads Against Racial Prejudice – skinheadek a faji megkülönböztetés ellen szavakból áll össze.

Fotó: Balla István

Szerintem csak a kor tájékozatlanságával áll kapcsolatban az, hogy Magyarországon a rasszista irányzattal kapcsolták össze a skazenét. A hazai rasszista skinheadek, észre sem vették adott esetben, hogy a kedvenc zenekaruk fekete zenészekkel van tele. Ma már az interneten bárminek hamar utána lehet nézni.

Bár a ska Magyarországon ilyen rasszista bölcsőben cseperedett, úgy tudom, hogy ez a téves felfogásnak a megváltoztatásában ti is aktívan részt vettetek…

Igen, már mindjárt az elején programszerűen megfogalmaztuk, hogy ezt a kérdést tisztába szeretnénk rakni. Elsőként azt, hogy a ska egy jamaikai zenei műfaj, ami a hatvanas években indult és nem a nyolcvanasban, mint ahogy azt sokan gondolják. A másik hangsúlyozandó dolog pedig az, hogy mivel a ska fekete zene, semmiféle köze nincs a rasszizmushoz. Kezdetben már-már szájbarágós bugyuta módon beleszőttük a dalainkba ezt az üzenetet, és amilyen fórumon csak lehetett, kifejtettük a nézeteinket. Végül sikerült már azt is elérnünk, hogy a ska és a reggae közötti hazai szakadékot is sikerült betemetni. Ezzel együtt pedig a hozzá köthető hamis ideológiák is leszakadtak róla.

Fotó: Balla István

Még a zenekar első vidéki koncertjein néha előfordult, hogy megjelentek a fajgyűlölők is, de már a második számnál kiderült, hogy rossz helyre jöttek. Ebből csak minimális konfliktusunk volt, legfeljebb némi üzengetés a színpad széléről. Egyetlen olyan eset volt, amikor a világhírű Bad Mannerst meghívtuk a Gödörbe, és a rasszista huligánok verekedést provokáltak.

Az együttes indulásakor még volt egy kis zavar körülöttünk is a nevünk miatt. Utólag hallottuk, hogy vidéken volt olyan koncertszervező, aki amiatt nem hívott meg minket, mert a Pannonia és a ska szó együtt szerepelt a nevünkben, és népnemzeti ideológiát sejtett benne. Két hónap múlva – miután megismert minket – aztán ő lett a leglelkesebb klubtulajdonos, aki később sokszor meghívott minket.

A zenetörténeti, és ideológiai nevelés mellett a társadalmi szerepvállalást is fontosnak tartjátok…

Részt vettünk legutóbb abban az akcióban, ahol takarókat és élelmiszert gyűjtöttek a fedél nélkülieknek. Az Amnesty International rendezvényén ugyancsak koncertet adtunk. Az együttes tagjai általában igen elfoglaltak, de a számunkra fontos ügyek mellett ki szoktunk állni. Úgy gondolom, hogy az hosszú távon az együttesnek is jót tesz, ha olyan dolgokkal kapcsolnak össze minket, és a zenénket, amelyek alapvető emberi értékek.

 

Ajánlott videó

Olvasói sztorik