Emlékszem, az első parlamenti napján felszólalt, és arra kérte a képviselőtársait, hogy az Országgyűlés méltóságához megfelelő hangnemben vitázzanak. Nem nagyon tartották be a kérését. Csalódott?
Nem. Nagyjából azért erre számítottam. Minden emberi játéknak és kommunikációnak megvan a maga sajátszerűsége, így a parlamenti csatározásnak is. Mint az ovis gyerekek: én vagyok a jó, amit én mondok, az igaz, ahogy én gondolom, rendben van; te viszont rossz vagy, amit te mondasz, egyáltalán nincs úgy, semmi nem stimmel abból, amit gondolsz. Mindez kívülre, kifelé adresszálva, a Virtuális Választó elé adva. Előadás. Felnőtt, ivarérett férfiember számára kívülről nézve nevetséges. És ha ez ennek a dolognak a rendje-rendszere, akkor azt mondom: csináljátok, fiúk. Én nem csinálom.
Nem lehet, hogy a rendszer kényszeríti bele ebbe a szereplőket? Ma már nagyon egyszerű, és könnyen emészthető üzeneteket lehet csak a médián keresztül a választók felé közvetíteni. Vagy esetleg belső indíttatásról is szó van?
Tévedés a közvélekedés, miszerint az üzenet úgymond csak így mehet át. Az emberben, minden élőlény képes levenni a hamisságot, a kognitív disszonanciát. Különben nem tudnál túlélni. Konzumidiótákban is megvan ez a képesség, bár mélyre van eltemetve bennük, leöntve ezzel az egésszel. A mindennapokkal. Mondjuk, mindenki le van öntve, a sokaság viszont meg sem próbál kikecmeregni belőle. Tapasztalatom szerint leghatékonyabb, ha az ember – legalább amennyire lehet – őszintén beszél. Ez „jön át” igazán, mert őszinteségből kapjuk a legkevesebbet. Abszolút hiánycikk – még magunkkal sem vagyunk elég őszinték. Az úgynevezett politikusok, vagyis akik abból élnek, hogy pártjuk üzenetét nyomatják, egyszerűen jobban járnának, ha őszintén beszélnének.
De mennyire beszélhet egy politikus őszintén? Vannak helyzetek, amikor nem lehet valaki teljesen őszinte.
Dehogynem. Nyilván, nemzetbiztonsági szempontból fontos titkokat nem szabad kifecsegni, egyébként minél őszintébben beszélsz, minél beljebbről, annál sikeresebb lehetsz. Nálam legalábbis sikert aratsz vele. Nagy művek így, ezáltal, ezért hatnak. Ez is egyfajta retorika persze, szerepelsz, amikor áttöröd azt a szerepet, hogy politikus vagy, tehát nem lehetsz őszinte. Nem könnyű, olykor még a naplónkban sem vagyunk őszinték, tükörbe is úgy nézünk, mintegy előkészülünk a látványra, hogy az előnyös oldalunkat lássuk. ritkán vagy őszinte, épp ezért éri meg: ha valaki ezt kapja ajándékba, arra nagy hatással lesz.
Folytatás itt.
