Amikor kiderült, hogy Curacao válogatottja kijutott a 2026-os világbajnokságra, a magyar közönség egy részének reakciója gyakorlatilag megjósolható volt:
- Lassan már Pongo-Pongo és a Lakatlan-szigetek is kijut a vb-re.
- Idióta FIFA.
- Vicc lesz ez a vb.
- Várom nagyon a Curacao–Üzbegisztán meccset.
- A mi falábúink bezzeg nem tudnak kijutni!
Függetlenül attól, hogy a nagy tornák és versenysorozatok megállíthatatlannak tűnő bővítéséről lehet és érdemes is vitatkozni, azért Curacao kijutása nem csodaszámba menő, nem véletlen és nem is feltétlenül érdemes rajta viccelődni, már csak azért sem, mert ha összeadjuk a kerettagok topligás és topligaközeli (holland, belga, portugál, török, stb.) mérkőzéseinek számát, a magyar válogatott nem tart beláthatatlanul sokkal előrébb. Igaz, hogy nemzeti csapatunk kiemelkedő játékosai magasabb szinten játszanak, mint a curacaói húzóemberek, de szívesen elfogadnánk egy olyan bő keretet, amelynek minden tagja kijárta a világhírű holland futballiskolát, és a benne szereplőknek jelentős magas szintű rutinja van.
