Ki járt jól azzal, hogy ötöt lehet cserélni? Ezt a kérdést sokan és sok helyen feltették már, miután 2020-ban a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) megemelte a meccsen belüli változtatások lehetőségét. Erre eredetileg a koronavírus-járvány miatt került sor, mivel szüneteltek a bajnokságok – egyes országokban be sem fejezték a 2019–2020-as szezont –, a korlátozások miatt nem tudták magukat formában tartani a sportolók, és, mivel megnőtt a sérülések kockázata, a szabályokról döntő szervezet (IFAB) további két csere bevezetésével próbálta megóvni a játékosokat.
Ekkor még mindenki úgy hitte, átmeneti lesz a változás, még azután is, hogy egy évvel később is megmaradt az ötcserés szabály. A FIFA az akkori közleményében arra hivatkozott, hogy a járvány idején jelentősen lerövidült nyári pihenő után még mindig komoly kockázatot jelentett a folytatás.
Évek elteltével pedig jogosan tehető fel a kérdés: ki járt jól mindezzel? A nagyobb csapatok, ahol hosszabb a kispad? A kiscsapatok, ahol friss emberekkel lehet elrontani a jobb együttesek játékát? Az edzők, mert többször tudnak belenyúlni a meccsbe? A játékosok, mert csökkent a sérülések veszélye?
