Bár a politikai valóság nem könnyen illeszthető bele néhány egyszerű kategóriába, a kormány kapcsán ebben a ciklusban alapvetően három kimenetet tudok elképzelni: (1) a felismerésből fakadó tudatos korrekciót, (2) a kétharmados többséget veszélybe sodró belső háborút és (3) a nyomvonalról elmozdulni nem akaró, nem tudó, a problémákra dacos kitartással válaszoló politikát – írta legfrissebb blogbejegyzésében Török Gábor.
A politológus – ha az első verziót feltételezzük – korrekciót nem látványos, bejelentett változásnak képzeli, hanem apró, de tudatos lépések sorozatának, amelyek szinte észrevétlenül próbálják meg csökkenteni a konfliktusok számát és növelni a Fidesz elfogadottságát. Véleménye szerint ha a Fidesz a most tapasztalt politikát folytatja, elszalasztja annak lehetőségét, hogy – kihasználva az ellenzék példátlan bénultságát – az egyedüli kormányképes erőként törzsbázisán kívüli szavazói rétegeket is tartósan magához kössön.
Török szerint az is elképzelhető (a 2. verzió esetében), hogy azok, akik leginkább látják és érzik a Fideszen belül a jelenlegi politika zsákutcás jellegét, úgy ítélik meg, hogy a korrekció lehetősége a mostani felállásban csak elméletileg létezik, valójában azonban illúzió, naivitás ezzel számolni. Ebben az esetben – ha nem akarják megvárni a közös bukást – nem nagyon marad más mozgásterük, mint a fellépés, a harc. „A belső küzdelemnek számos formája elképzelhető, a Fidesz politikai gyakorlatát ismerve azonban már a legkisebb ellenállás, mozgolódás is felségárulásnak számít, s mint ilyen, minden bizonnyal nulla összegű (vagy-vagy) játszmához vezet” – írja.
Amennyiben a 3. verzió valósul meg, akkor – Török szerint – minden marad a régiben, azzal a különbséggel, hogy a nagyon kedvező kiinduló versenypozíció fokozatosan romolhat, a társadalmi támogatottság csökkenhet, az ellenzék magára találhat, esetleg át is alakulhat.
