A Nemzeti Színház színésznője, Martos Hanga egy évvel ezelőtt kapott agyvérzést egy próba során, ami nemcsak a karrierjének, hanem az életének is majdnem véget vetett. A 26 éves színésznő most a BorsOnline-nak adott interjújában beszélt a történtekről és a hogylétéről. Épp Oscar Wilde Saloméját próbálták a Nemzeti Színházban a bolgár rendező, Diana Dobreva irányításával, amikor Martos rémisztő tüneteket produkált a színpadon. Mivel a rendező nem beszél magyarul, így neki semmi nem tűnt fel a vészjósló jelekből, amelyeket akkor még a színésznő sem tudott hova tenni.
Ha értette volna, mit mondok, azonnal feltűnik neki, hogy teljesen értelmetlenül beszélek. De nem derült ki, mert csak ő, én és egy kellékes voltunk ott, súgó vagy tolmács nélkül
– emlékezett vissza a fiatal színművész, aki ezt követően még futni is elment, utána pedig lefeküdt aludni.
A másnapi előadás során, mikor Martos fel akart állni egy székről, a lábai nem mozdultak. A bénulás csupán pár másodpercig tartott, azonban utána ismét jelentkeztek a beszédproblémák.
Nem jutott eszembe a szöveg, néha megakadtam a mondat közepén. A partnerem kisegített, de éreztem, hogy valami nem stimmel
– mesélte, hozzátéve, hogy ezt követően arra kérte az öltöztetőket, hogy hívják a mentőket.
Azok ki is érkeztek, ám, mivel Martos értékei rendben voltak, eleinte nem akarták bevinni. A színésznő azonban ragaszkodott hozzá, hogy kórházba szállítsák, a mentőben pedig ismét rosszul lett. Már csak a műtét után tért magához: ekkor tudta meg, hogy agyvérzést kapott, amit aneurizma, vagyis értágulat okozott. A fiatal színésznőnek szembesülnie kellett a testében keletkezett károkkal, ám ez sem lelkileg, sem testileg nem volt egyszerű feladat. Például újra meg kellett tanulnia járni, mielőtt egyáltalán szóba jöhetett volna a visszatérés a színházba, ahol végül felmondott, és azóta inkább a magánéletére, párkapcsolatára fókuszál. Az agyvérzés óta nemcsak a hivatásához, hanem az élethez való hozzáállása is megváltozott.
Teljesen más lettem a sztrókom óta: sokkal türelmesebb vagyok magammal és másokkal is, és rájöttem, hogy igazából nem számít semmi az életben, ami miatt érdemes lenne háttérbe szorítani magam. Nem akarok megfelelni senkinek – engedem, hogy olyan legyek, amilyen valójában vagyok
– fogalmazott Martos.
