A nagy londoni tűzvész, amelyben a város mintegy négyötöde leégett 359 éve, 1666. szeptember 2-án kezdett tombolni. A tüzet feltehetőleg egy királyi pék, Thomas Farrinor okozta, aki gondatlanul égni hagyta a kemencéjében maradt parazsat – írja a Rubicon.
Az angol fővárosban ekkoriban az épületek nagy része tölgyfából épült, gyúlékony kátránnyal szigetelt ház volt, amelyek igen közel épültek egymáshoz. Ez tűzvédelmi szempontból kifejezetten kedvezőtlen volt, hiszen a lángok gyorsan terjedhettek, az utcák pedig szűkösek és nehezen járhatók voltak.
A Farrinor kemencéjében hagyott parazsak a hajnali órákban gyújtották meg a közelben lévő tűzifákat, majd hamarosan az egész épület lángra kapott. A közelben feküdt néhány raktárépület, ahol a londoniak szerencsétlenségére éppen gyúlékony holmikat őriztek: spirituszt, szenet, lámpaolajat, gyertyákat.
A szűk utcákon nagyon nehéznek bizonyult a tűz oltása, a lángok terjedését pedig az is segítette, hogy az 1666-os nyár kifejezetten meleg volt. Csak szeptember 6-án, miután az épületek nagy része elporladt, sikerült a katonaságnak megfékeznie a lángokat és eloltani a tüzet.
Az eddig eltelt négy nap alatt azonban leégett az épületek körülbelül négyötöde, hamuvá vált a Westminster-apátság, és megsemmisült nagyjából 90 templom.
