„Azt nagyon jól megtanítják nekünk, hogyan kritizáljuk magunkat, azt viszont nem, hogy hogyan szeressük” – nézett rám a tükörben Gera Vilma a fényes, tágas, VI. kerületi táncteremben. Ebbe a gondolatba nem tudtam belekötni és egyre jobban értettem, mi is ez, amit ő elindított és mire vállalkoztam én azzal, hogy elmentem személyesen is megtapasztalni azt, amivel az Instagram-posztok alapján úgy tűnik, rengeteg lánynak és nőnek segített már helyrebillenteni az önbizalmát. Ugyanis hozzávetőleg egy évvel ezelőtt arra adta a fejét, hogy megpróbál azzal az eszközzel segíteni másokon, amit a tenyerénél is jobban ismer: tánccal. Ezzel a célkitűzéssel hozta létre a Heal Dance Programot, ahol egyedire szabott, privát órákon igyekszik többek közt kitáncoltatni a másikból, ami gyógyulásra szorul.

És valahogy nagyon jó érzékkel tapint rá, mi az, amivel igazán érdemes dolgozni.

Tanítványok, akik tanítanak

A táncművészt már valószínűleg sokan látták sok különböző helyen, ha a nevét nem is ismerték idáig. Nemcsak olyan tévéműsorok színpadán tűnt már fel, mint az X-Faktor, az Álarcos énekes, vagy a Sztárbox, de Desh, Horváth Tamás, Dzsúdló, a ValMar és a Wellhello oldalán már több nagyszabású koncerten is megvillantotta a tehetségét.

Gera Vilma gyermekkorától kezdve táncol. Ahogy ő fogalmaz, amint belépett az első stúdióba, teljesen beleszeretett ebbe az egész világba, ami akkor megnyílt előtte. Tizenévesen már visszatérő tehetség volt több hazai táncversenyen, ahol hip-hop kategóriában sorra zsebelte a díjakat. Még gimnazista volt, amikor felkérte az akkori tanára, hogy oktassa az egyesületnél táncoló gyerekeket – ez megalapozta azt a látásmódot, ami ma is vezeti a tanítási stílusát. Később, a fővárosba költözve maga mögött hagyta a kicsik oktatását és onnantól a felnőtt tanítványokra fókuszált, akiknek megmutatta a magassarkúban táncolás csínját-bínját. Az ezekről az órákról készült videókat nézve sokan – önmagamat is beleértve – talán kicsit ki is nevetik magukat, hogy még lapostalpúban is képesek elesni, hiszen Vilma és a tanítványai úgy ugrándoznak a sokszor fájdalmasan magas tűsarkakon, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne.

A tanítványaimmal együtt tanultam magamról és az emberekről. Folyamatosan tudtam figyelni önmagam és másokat, hogy különböző életkorokban mi az, ami leginkább segített

– reflektált a tanításból összeszedett tapasztalatra, ami a Heal Dance mögötti gondolkodásmódjának is stabil alapjául szolgált.

Számára a tánc mindig is többet jelentett precízen kivitelezett mozdulatok soránál: hangulatokból, érzésekből, benyomásokból áll össze egy egésszé. Pontosan ezért igyekezett a csoportokon belül egyenként is nagyobb odafigyelést fordítani a tanítványaira, hiszen nem elég csupán azt leellenőrizni, jól áll-e ott az a kar, vagy jó irányba mutat-e a lábfej. Próbált a fizikai tudáson felül valami pluszt is adni az óráira járóknak, hogy a testi jelenlét mellett az érzéseikkel is részt tudjanak venni azokon.

A mozdulatokra nem fognak emlékezni öt év múlva, viszont arra igen, ha egy óra jó érzést keltett bennük.

Ahogyan egyre jobban megismerte és gondosan figyelte a tanítványait, megtanult olvasni a nonverbális jelekből is, amikből érdekes minták rajzolódtak ki számára. Aki látott már tánctermet, tisztában van vele, hogy bennük szinte lehetetlen küldetés olyan irányba fordulni, ahol nem önmagunkkal nézünk farkasszemet a néhol teljes falakat beborító tükrökön keresztül. Feltűnt Gerának, hogy a tanítványai közt ugyan sokaknak a tánc természetesen jön és jól érzik magukat az órákon, valahogy mégis rendszerint kerülik a szemkontaktust önmagukkal.

Nagyon sokan nem tudták magukat nézni a tükörben, mert az önbecsülésük nem volt rendben.