Képíró Sándor július közepe óta volt kórházban, az ítélethirdetésre is a mentõk vitték a bíróságra infúzióra kötve. Az ügyészség azzal vádolta, hogy 1942. január 21. és 23. között egy Újvidéken tartott razzia során az egyik járõrcsoport parancsnokaként közremûködött ártatlan civilek törvénytelen kivégzésében.
Képíró Sándort július 18-án mentette föl az elsõfokú bíróság. A tanácsvezetõ Varga Béla bíró a bíróság ítéletének indoklása során több olyan példát hozott fel, amelyek alapján egyszerûen nem bizonyítható, hogy a vád alapját képezõ kivégzéseket Képíró alárendeltjei hajtották végre, nem pedig határvadász járõrcsoportok, melyek a csendõrökhöz hasonlóan szintén kakastollat hordtak díszként a kalapjukon, ezért könnyen össze lehetett téveszteni õket.
Képíró mellett szólt a bíróság szerint az is, hogy az újvidéki Rex szálloda tulajdonosainak kivégzését megelõzte, amikor a helyszínen intézkedni kívánó honvéd hadnagyot megakadályozta abban, hogy a családot a kivégzések színhelyéül szolgáló strandra szállítsa.
Bûncselekmény hiányának megállapítása miatt megfellebbezte Zétényi Zsolt, Képíró Sándor ügyvédje a Fõvárosi Bíróságon hozott ítéletet. Falvai Zsolt ügyész még a tárgyaláson fellebbezést jelentett be, az ítélet ugyanis meglátása szerint megalapozatlan, annak indoklása több helyen következetlen.
A Simon Wiesenthal Központ 2006 szeptemberében jelentette be, hogy feltételezett háborús bûnöst találtak Magyarországon: Képíró Sándort.
Képíró Sándor a háború után évtizedekig Argentínában élt, 1996-ban tért vissza Magyarországra. Annak idején két tárgyalás is zajlott ellene: 1944-ben 10 évre ítélték a Magyar Hadsereghez való hûtlensége és rossz hírnév keltése miatt (ezt az ítéletet a német megszállás után érvénytelenítették), majd 1946-ban a Népbíróság 14 évre ítélte háborús bûnök miatt.
A náci háborús bûnösök fölkutatásával foglalkozó Simon Wiesenthal Központ vezetõje megkérdõjelezte a bíró függetlenségét: a Képíró Sándor elleni pert vezetõ bíró „erõsen megkérdõjelezhetõ” és „botrányos” döntéseirõl írt a Jerusalem Post címû izraeli lapban. A Képírót felkutató Efraim Zuroff cikkét azzal a gondolattal vezette fel: „Bár minden demokráciában függetlennek tartják, kétségtelen, hogy egy ország bíróságai a helyi politikai véleményeket és elõítéleteket tükrözik.”
