Idén júniusban volt ötven éve, hogy Steven Spielberg megcsinálta a filmtörténet egyik legfontosabb filmjét – a jubileumról itt írtunk bővebben –, nem mellesleg pedig látszólag végérvényesen démonizálta a cápákat. Az 1975-ös A cápa után sokan még a Balatonban is rettegtek tőle, hátha egy jellegzetes uszonyt vélnek felfedezni a látóhatáron, a valóban érintett országokban – azaz mindenhol, ahol tenger vagy óceán van – pedig kitört a cápaiszony, amelynek sajnálatos velejárója volt, hogy irtani kezdték a cápákat.
Ez a mai napig nem lankadt, a statisztikák szerint évente mintegy százmillió cápát ölnek meg. Fordítva nézve a számok jóval kisebbek: átlagosan évente 80 cápatámadás történik, abból néhány végződik halállal, 2024-ben pedig évtizedek óta nem tapasztalt számban csökkentek az ilyen jellegű incidensek: összesen 47 cápatámadás volt a világon, abból négy végződött halállal. Összehasonlításként: a skorpiók átlagosan 2000-3000 embert ölnek meg évente, a szúnyogok közel egymilliót, az elefántok évente átlagosan 500 embert taposnak halálra.
A cápa tehát annak ellenére a nyílt vizek rettegett ura, hogy sehol sincs a leghalálosabb állatok listáján, bár a félelem érthető: a vízben a gyanútlan emberek után lopakodó, megszámlálhatatlanul sok foggal rendelkező, azzal testrészeket könnyűszerrel leszakító, hatalmas vízi lények Spielberg nélkül is kellően ijesztőek (miközben elvitathatatlan, hogy A cápa nagyon sokat tett azért, hogy felerősítse az emberekben ezt a rettegést).
Ocean Ramsey pedig rengeteget tesz azért, hogy elpárologtassa ezt, igaz, éri is emiatt rengeteg kritika. A 38 éves hawaii nő az életét tette fel arra, hogy javítson a cápák PR-ján, és kedves, érző állatoknak állítsa be őket. És közben erre bizniszt is épít, elvégre cápainfluenszerként jut milliós nagységrendű követőbázishoz és bevételhez. De el lehet emiatt ítélni, ha közben az is neki köszönhető, hogy Hawaii környékén már nem lehet cápákra vadászni?
