Minden a csimpánzokkal kezdődött. Furcsán dühösek, agresszívek, könyörtelenek lettek. Állatvédők egy csoportja nem nézte jó szemmel, hogy kísérleteket végeznek rajtuk, ezért betörtek a laboratóriumba. Az egyik állat megharapta a felszabadítóját, aki maga is megvadult, és a többi emberre támadt.
Erre a végítéletre eszmélt az a mit sem sejtő biciklisfutár, aki huszonnyolc nappal a zombivírus elszabadulása után kikecmergett az elhagyatott kórházi kórterméből. Cillian Murphy játszotta, akit ebben a szerepében ismert meg a világ. A 28 nappal később illett az ezredforduló körüli közhangulathoz, amely a globális újrakezdést áhította, vagy éppen a társadalmi összeomlástól rettegett. 2001. szeptember 11. után a nyugati országokat elfogta a balsejtelem, hogy a világ nem az előnyére fog megváltozni. Terroristának láttuk az értelmetlenül, válogatás nélkül pusztító zombikat is.
Huszonnyolc évvel később, azaz a 28 nappal később idei folytatásában a zombik már nem a normalitás elutasítását jelképezik, hanem ők maguk az új norma. Köréjük épül az új világrend, amelynek alapszabálya a folyamatos rejtőzködés, a túlélő kisközösség hermetikus elzárása a külvilágtól, és a kintiek távoltartása.
