A társadalmi felelősségvállalás mind több vállalat tevékenységében jelenik meg. A fejlett üzleti világban a gazdálkodó szervezetek ma már nem kerülhetik meg a társadalmi felelősség kérdését, más kifejezéssel élve igyekeznek “jó vállalati polgár” (good corporate citizen) módjára viselkedni.
A nyilvánosság erejeA társadalmi felelősségvállalás elterjedésében fontos szerepe van a médiának, amely beszámol a visszaélésekről. Kezdetben a vállalatok reakciója az volt, hogy a sajtónak semmi köze a tevékenységükhöz. Kénytelenek voltak azonban felismerni, hogy a visszásságokat feltáró riportok mégis ártanak jó hírüknek, s drasztikus bevételkiesést is okozhatnak. Meg kellett tehát tanulniuk elébe menni az ilyesfajta tudósításoknak azzal, hogy lehetőleg nem követnek el törvénytelenséget és etikátlanságot. Arra is rájöttek, hogy tenniük kell a társadalomért, profitjukból áldozniuk kell közcélokra is – ide tartozik például a szponzorálás és a mecenatúra. A legfejlettebbek pedig már egész tevékenységüket e cél figyelembevételével szervezik meg: a “jó vállalati polgárság” stratégiai jelentőséget kap, s beépül a vállalat mindennapjaiba.
A hatvanas évek legitimációs válsága egyre több társadalmi mozgalom – környezetvédők, fogyasztóvédők és mások – létrejöttéhez vezetett. Ezek a mozgalmak megkérdőjelezték a hatalmas profitok létjogosultságát, s felszólították a cégeket, számoljanak el a társadalomnak, mit is áldoztak be a köz javára a profit fejében.
Vállalati polgárok
Az amerikai és a nyugat-európai társadalmak mind szélesebb rétegei támasztottak olyan elvárást, hogy a vállalati döntéshozatalban morális szempontok is érvényesüljenek, s ne csak a tulajdonosok (shareholders), hanem más érintettek (stakeholders) – alkalmazottak, fogyasztók, beszállítók, kisközösségek, a társadalom, más népek, sőt az egész világ – érdekeit is vegyék figyelembe a döntések meghozatalánál. Ne fordulhasson elő például az, hogy a környezetszennyező vállalatok, mivel költségeik alacsonyabbak, nagyobb profitra tegyenek szert, mint a környezettudatosak. Ne lehessen fejlődő országban végeztetett gyermekmunka árán versenyelőnyhöz jutni, illetve éppen annak révén növekedni, hogy a cég csúszópénz fejében szerzett megbízást valamelyik fejlődő országban.
A nyugati társadalmak tehát olyan elvárásokat is támasztottak, hogy a globális cégek ne csak otthon viselkedjenek tisztességesen, hanem tevékenységük minden helyszínén. E társadalmi elvárások hatására alakult ki a hetvenes, nyolcvanas évek “kódexírási mozgalma”, tehát az, hogy a vállalatok írásban rögzítették, miféle társadalmi feladataik vannak, s milyen etikai normák mentén igyekeznek ezeket megvalósítani. Ekkorra tehető a ˇ”jó vállalati polgár” kifejezés elterjedése is; e megfogalmazás azt szimbolizálja, hogy egy-egy vállalatnak ugyanúgy vannak jogai és kötelességei, mint az állampolgároknak. A lényeg azonban továbbra is az, hogy a vállalatoknak el kell fogadtatniuk magukat a társadalommal.
És akik nem közömbösek…
A legnagyobb vállalatok viszonylag sokat költenek társadalmi célokra, míg a kisebbek úgy gondolják, megvárják, míg nagyobbak lesznek, s csak azután áldoznak ilyesmire. A Door Tréning
az idén mintegy 250 millió forintos árbevételre számít, de vezetői szeretnének példát mutatni a hasonló méretű cégeknek. Úgy döntöttek, hogy kiállításokat, fiatal képzőművészeket támogatnak, mert a művészetben megjelenik a tökéletességre törekvés, ami a Door tevékenységében is fontos. Kitalálták azt is, hogy ingyenes tréninget tartanak olyan közszolgálati funkciót ellátó szervezeteknek, amelyek nem tudják ezt piaci áron megvásárolni, viszont az ismeretanyagra szükségük lehet. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségével együttműködve legutóbb polgármesterek egy csoportja vehetett részt konfliktuskezelési tréningen. Más társadalmi szervezeteket is megkerestek, de szomorúan tapasztalták, hogy ajánlatukat nem fogadták készséggel. A Door iskolákat, ambulanciákat is támogat, de ez “nem büszkeség, hanem kötelesség”. A múlt év végén elkészítették saját etikai kódexüket is; bevonták az alkotó folyamatba a munkatársakat, mert ezáltal mindenki jobban elfogadja a benne lévő normákat.
Az Architekton Építő és Műemlékfelújító Rt. szerint a műemlék-felújítás azt jelenti, hogy valaki a legféltettebb kincsét bízza rájuk. Ebből kiindulva, a bizalom erősítése érdekében alkotta meg etikai kódexét a gödöllői székhelyű, magyar magánszemélyek tulajdonában lévő társaság. Maguk is meglepődtek, mennyire triviális kívánalmak kerültek be a kódexbe – a maximális gondosság, a megvesztegethetetlenség, a vezetők szakmai felkészültsége, a károkozás tilalma -, de végül arra jutottak, hogy konfliktus esetén sokat segítenek a leírtak. Betartását minősített alvállalkozóiktól is elvárják. Az Architekton garantálja, hogy megvesztegetés révén senki sem kap munkát a cégtől, sőt az ilyesmivel kísérletezőket kizárja az alvállalkozók köréből. Az Architekton a dolgozókkal való harmonikus kapcsolatot is fontosnak tartja. Előfordult már, hogy egy munka beindítására kilenc hónapot kellett várniuk, s ebben az időszakban nem küldtek el senkit, inkább megépítették saját irodaházukat. Tisztában vannak ugyanis azzal, hogy a műemlék-felújításhoz különleges csapatra van szükség, amelyet egy tollvonással el lehet bocsátani, de felépíteni sokáig tart. Nyár közepén juniálissal egybekötve 13. havi fizetést adnak, majd decemberben hasonló ünnepségen 14. havit. Ilyenkor nincsenek főnökök és beosztottak, csak “architektonosok”. A társaság felelősséget érez a helyi közösség, vagyis Gödöllő iránt is. Támogatja például az évente megrendezett színházi találkozót, szponzorál sportegyesületeket, könyvet adott ki az általa felújított Grassalkovich-kastélyról, s fiatal gödöllői tehetségeket segít az indulásnál oly módon, hogy kiadja első CD-jüket.
Közömbös magyarok
A nyugati világban egyre több az olyan társadalmi szervezet és intézmény, amely segíti az állampolgárokat abban, hogy vásárlásaiknál, befektetéseiknél a “valóban jó vállalati polgárokat” részesíthessék előnyben. Léteznek szervezetek, amelyek figyelik például azt, hogy a cégek milyen arányban választanak be nőket az igazgatótanácsukba, a kozmetikai gyárak végeznek-e állatkísérleteket, vagy hogy a különböző befektetési alapok kizárják-e célterületeik közül a hadiipart, a szeszesitalgyártókat, a szerencsejátékokat és más, a társadalom számára ártalmas tevékenységet folytató vállalkozásokat. A cégek egy része úgy reagál a kihívásra, hogy az éves pénzügyi beszámoló mellé úgynevezett társadalmi jelentést is készít, vagy éppen társadalmi és etikai auditot (social and ethical auditing) végeztet el magánál.
Magyarországon az emberek többsége nem is tudja, mit jelent a vállalatok társadalmi felelősségvállalása – derül ki a Szonda Ipsos felméréséből, amely a Figyelő és a Business Leaders Forum támogatásával készült. A fogalom megismerése után pedig a többség úgy gondolja, hogy a cégek azért vállalnak a társadalom számára hasznos feladatokat, hogy kedvezőbb képet alakítsanak ki magukról, segítve nyereségük növelését. Igen széles kör véli úgy, hogy támogatási területet is aszerint választanak, melyik jelent számukra nagyobb reklámot.
Ezek a válaszok megkérdőjelezik a vállalatok társadalmi felelősségének őszinteségét. A végeredményt tekintve azonban nem feltétlenül baj, ha a felelősségvállalás közvetve hasznot hoz. Ennek hatására ugyanis mind több cég válhatna “jó vállalati polgárrá”. A vásárlói döntésekben azonban a többséget nem befolyásolja ez a szempont, s csak a válaszolók egyharmada választja annak a cégnek a termékét, amelyről tudja, hogy társadalmi feladatokat is ellát. Nem segíti a vállalatok felelősségtudatának erősödését az sem, hogy az emberek csaknem fele úgy gondolja: az ilyesmiről beszámoló újságcikkek valamiféle ellenszolgáltatásért születnek.
A magyar társadalom közömbössége láttán nem meglepő, hogy a “jó vállalati polgár” szellemét elsősorban olyan multinacionális társaságok hozták el ide, amelyek a székhelyüknek otthont adó országban érvényesülő társadalmi kontroll miatt nálunk sem viselkedhetnek másként. Azok a magyar cégek pedig, amelyek saját indíttatásból vállalnak társadalmi felelősséget, rövid távon inkább hátrányát, semmint előnyét látják ennek.
