Estére megtelt a Kossuth tér, ahol a civilekért és a sajtóért tüntettek

A zárás előtt közösen meghallgattuk a himnuszt. Az eső is esni kezdett.

Amit az Európai Parlamentnek terveznek átadni a szervezők.

A Caps Lock nevű rapduó játszik, ezt az összes közvetítést felügyelő algoritmus gondosan elnémítja két másodperc alatt, aztán elköszön a műsorvezető és a szervezőknek adja át a színpadot. Tizenegyen vannak, és tizenkét pontjuk. Neked Rólad Veled az oldaluk neve, amivel petíciót visznek a Pride előtt az Európai Parlamentbe.

Lassan véget ér a tüntetés, szinte egyszerre el is kezdett mindenki hazaszivárogni.

Jóval több, mint amennyi előre be volt jelentve. Közben kezd hideg lenni, de egyelőre nem szivárognak el az emberek. Tóth Jakab tapsoltatja az embereket.

12 fotó

Vizzer Mátyás egyetemi hallgatóként, korábbi hallgatói önkormányzati képviselőként beszél, akit ha jól követem, egy felszólalása miatt távolítottak el.

Nincs olyan, hogy túlzott szabadság

– vezeti le nagy dinamizmussal. Már feljöttekor nagy üdvrivalgás fogadta, azzal is búcsúztatják el.

Mindenki civil, mi vagyunk az emberek

– mondja az Utcáról lakásba egyesületet képviselő Kovács Vera civilkedési motivációs beszédében. „Érted lettünk, veled vagyunk, miattad maradunk” – zárja a mantrával, ami az őt váltó Móra Veronika (Ökotárs) beszédének vezérfonala is.

Mondják, az ördög a részletekben rejlik, de nem: ez a törvény velejéig romlott. Önkényesen listára vett szervezeteket, újságokat nem csak a külföldi forrásaitól foszt meg, de minden támogatást elvenne tőlük.

Miért kell egyáltalán külföldi forrás? Mert magyar nincs – mondja. „Én egy olyan szervezetnél dolgozom, amely a magyar civil szektor erősítését tűzte a zászlajára. Mindig is büszke voltam rá, hogy nemzetközi versenyben tudunk olyan pénzeket hazahozni, amire a magyar kormány nem akar vagy nem tud áldozni. Kifizetni a roma gyerekek tanárait, az igazságtalanul kirúgottakat védő ügyvédeket, a vízméréseket az akkumulátorgyárak környékén, és legyen, aki megírja az eredményt.”

Erre kellenek ma Magyarországon a külföldi források. Hát nem nevetséges? Ezt teszik listára.

„Feketelistákból még nem épült ország, gyanakvást kelt, megmérgez mindannyiunkat. Ha álmatlan éjszakáink lesznek: ők győztek. Ha nem szólalsz meg: ők győztek.”

Szerinte a kiállással és fellépéssel megakadályozható a törvény, más kelet-európai országokban is sikerült.

Lengyel Tamás meglehetősen átfogó Fidesz-bűnlajstrommal nyit, és közli, hogy minden azért történhetett meg, „mert hagytuk”, ez okozhatna zavart, de nagy tempót diktál, úgyhogy nem teszi. Felsorolja a Népszabadságot, az Indexet, a TV2-t, a megyei lapokat, a szoftpornóba rejtett propagandát és kötelező reggeli Bayer Zsolttal riogat. Aztán a NER-autók és táskák árát számolja át fizetésekre, mindezt nagyon mérgesen.

Hol van a határ? Mikor értjük meg végre, hogy az olyan mondatok, mint a »mittudomén« után a rendszer működik tovább? Hogy azért ez a valóság, mert hagytuk?

Fidesz vagy rendszerváltás: ez a kérdés – szögezi le, aztán hangja maradékával felrajzolja a működő ország képét (a szokásos: működő igazságszolgáltatás, ki nem vándorló orvosok).

Minden nap minden órájában beszélned kell az ország kifosztásáról

– ellenpontozza az asszertív kommunikációs villámworkshopot tartó Hodász Andrást. „2026-ban vége van, Viki” – ad egy skandálható mondatot a végén.

Ahhoz képest, hogy tényleg sokan vannak, nem volt igazán skandálás. Lengyel Tamás viszont elkezdte kiabáltatni az embereket, zúg a

Nem hagyjuk!

Takács Lara következik az Adom Diákmozgalomtól, aki láthatóan rutinos tüntető, sok többes szám első személyes kijelentéssel dolgozik arról, mit látnak és mit nem hagynak a jelenlevők. „Mikor fogják a gondolatainkat is cenzúrázni?” „Három nap múlva” – állapítja meg egy hang a tömegben.

9 fotó

Ti vagytok a jövő, ti vagytok a remény

– mondja a korábbi katolikus papként és coachként bemutatkozó Hodász András, és nyolcvan éve félholtra vert nagyapját idézi, aki – úgy véli – most sem hallgatna.

„Miért lettél ellenzéki?” – kérdezték tőle egyházában. Szerinte ezzel szemben a Fidesz tagadott meg mindent, amit vallott: mára úgy tűnik, hogy a gyűlöletkeltés és a széthúzás erejében hisznek a szeretet és összefogás helyett.

Ez a törvénytervezet a fekete autó.

Aztán egy rá jelentős hatást gyakorló történelmi személyt, Jézus Krisztust idézi, mégpedig azzal, hogy „ne féljetek”, nehogy aztán a félelem haraggá, majd gyűlöletté erősödjön. Végül coaching házi feladatot oszt: a harag és a tehetetlenség érzése könnyen eluralkodik, amit szerinte nem szabad hagyni. Keresni kell a hasonlók társaságát, támogatni a független sajtót és felajánlani az 1%-okat, de nem stadionra. És feketeöveseknek: kormánypártiakkal párbeszédet folytatni, de nem caps lockkal kommentelve.

Középen elég sűrű a tömeg, a széleken ritkásabb, de nehéz átverekedni magunkat az egyik oldalról a másikra (mint az ország, ugyebár). Több politikus is feltűnt inkognitóban, az LMP-s Csárdi Antaltól Jámbor Andrásig. Az idő a kifejezetten meleg és az enyhén csípős között ingadozik.

Elképesztően jól néztek ki

– ezzel nyit Osváth Zsolt. A Harcosok Klubját közvetítő kollégám szerint ez a BOK csarnokban is visszatérő beköszönés volt, és hogy kerek legyen a kép, Osváth azt mondja a megjelenteknek, hogy valójában ők a Harcosok Klubja. A jelenlévők örülnek ennek, ezért mindenkit arra szeretnék biztatni, hogy emlékezzen vissza, miről szól az a film.

Eddig messze a legdinamikusabb szpíker Osváth, ülnek is a poénjai, például az, hogy címlapra került, de terveivel ellentétben nem a Vogue-éra – mondja az ellene indult hecckampányról. Ettől megzuhant, de a valódi sajtó őt is megkérdezte azóta lezárult pereiről – illusztrálja, hogy a független újságírás „életet menthet”.

Mérő Vera arról beszél, hogy a frissen kiábránduló Fidesz-szavazókat nem szabad megbélyegezni, és hogy ez a folyamat lépésről lépésre zajlik – bár a rossz álomból zihálva ébredés képét is használja. „Amíg az ember él, sohasem lehet késő” – zárja. Nem tudom, hány frissen kiábrándult fideszest védett meg ezzel a téren.

Utána Iványi Gábor üzenetét adja át, ez is „kedves fiatalok” felütéssel indul, és egy nemzedék nevében kér elnézést. Ha volt ilyen generációs átadás altematikája a rendezvénynek, előzetesen lemaradtam róla.

Listázzatok nyugodtan, ez is csak olaj a tűzre – mondja Pankotai Lili, miután az iskolai kirúgásával kezdődő tortúráját sorolja. „Nem hátrálok, mert már nincs mit elvennetek, a barátaim külföldön vannak, van ellátatlan rokonom, az oktatási rendszeretek tönkretette a generációnkat.” Aztán hazaszeretetből épülő, szerethető hazáról beszél, majd kontrasztul ÁVH 2-ként emlegeti a Szuverenitásvédelmi Hivatalt. A törvénytervezet valódi célja szerinte a listázás, a kontroll, az elhallgattatás, a hivatal pedig a hatalmat védi az ország helyett,

átláthatóság helyett sötétséget teremt. Ez nem védelem: ez uralom.

Ez után arról beszél, az erős vezetők erős nemzeteket építenek, a gyengék meg diktatúrát, és Orbán Viktor érzi, hogy közeleg a vég.

Vannak, akik nem mennek el, mert valakiknek újjá kell építenie ezt az országot, és ezek mi leszünk.

Erre a nap eddigi leglelkesebb skandálása, a „mocskos Fidesz” indul be.

A beszédek hangulata szinte beletörődő. Azt a felszólalók sem várják, hogy egy tüntetés miatt ne fogadnák el a beterjesztett javaslatot, bármekkora is az a tüntetés.

A szabad sajtóhoz való jogot akarják korlátozni – mondja a Jólvanezígyhez és a szórványosan skandáló tömeghez képest is visszafogott Szabó Márton, aki fejből beszél. Szerinte a törvénytervezet esetében nem arról van szó, hogy a lapoknak máshogy kellene működnie, hanem mindenki szólásszabadsága sérül, ha nem jut információhoz. Azt fejti ki, hogy hallatszik a tiltakozás, van súlya a kiállásnak, és elérhető, hogy ne így fogadják el a törvényt, vagy ha igen, ne alkalmazzák.

„Nem szabad hagynunk, és ha nem hagyjuk, akkor győztünk” – ezzel fejezi be Tóth Jakab, aztán felkonferálja Szabó Márton „Csoki”–t.

Miközben Magyar Péter Kolozsvár felé menetel, Budapesten újra olyan tüntetést sikerült összehozni, mint Magyar Péter előtt (ante Petrum Hungaricum). Ez most nem a tiszás tábornak tűnik, nincs is tele nemzeti trikolorokkal a Kossuth tér. A magyarpéteri értelmezésben célja sincs, hiszen a nem-tiszás tábornak nincs érdemi politikai képviselete. A hangulat is nagyjából ilyen.

Még mindig nem az előre bejelentett felszólalóknál tartunk, egy alighanem fiktív felnőtt levelét tolmácsolja egy lány, majd a szervezők egyike felkonferálja a műsorvezetőt, Tóth Jakabot. Többször elkezdődött már az esemény, de ennyire még nem.

Mármint az egyik szervezőé, aki szerint a hatalom nem a népet képviseli és sok a hazugság, de „nem félünk és nem hallgatunk”. Hadházy Ákos is mint a következő generációt szólította meg a kintlévőket, most az anyuka is stafétaátadós tónust üt meg, „ti, fiataloknak” hívja a tömeget, aztán rátér a sajtóra. „Hogyan lesznek itt szabad sajtó nélkül szabad választások?” – kérdezi, és arra biztat mindenkit, ne gondolja, hogy majd fél lábon ki lehet bírni a törvény érvényességének „néhány hónapját”.

És a pártsemleges tüntetést valahogy Hadházy Ákos vezeti fel, aki önigazolásként tekint arra, hogy szellősen, de megtelt a Kossuth tér tüntetőkkel.

„Fehérorosz átmenet zajlik, Orbán Viktor elkezdte a tavaszi nagytakarítást” – mondja a 444 videós közvetítésében megszólaltatott Puzsér Róbert a Kossuth téri villamossínek mellett. „Rémisztő dolgokat mérhet a nagy mintákon a Fidesz, meg vannak rémülve, az jól érződik. Aki a Harcosok Klubját nézik, kultúrsokkot érzékel: motivációs tréning és karizmatikus keresztény, gyülekezeti, szektás élményed van. Olyan érzése van az embereknek, hogy kétségbeesettek, ami adhatna okot optimizmusra, haegy erőszakos, hatalom megtartásához a végsőkig ragaszkodó szervezetnek nem az volna a legveszélyesebb, hogy sarokba szorítják. Tartok attól, hogy egy Tisza-kétharmad után mit fognak lépni: átadják a hatalmat és elmenekülnek, vagy gyorsított ütemben kiléptetik Magyarországot az EU-ból, és akkor nem marad más, mint az emigráció.” Puzsér szerint biztonságosabb lenne egy sima Tisza győzelem, amivel a „pártmaffia” nem szorul sarokba.

A Kossuth tér nagyjából félig van tele, de sokan érkeznek még. A közönség nagyon vegyes, magyar zászlóktól a punkokig terjed. A színpad viszont sokkal kisebb, mint a korábbi tüntetéseknél, amit a háttér megmagyaráz.