Maszkos alakok rendezgetik a miniszteri dolgozószobát, majd bekísérnek egy meztelen nőt. A sarokban egy hatalmas krokodil, amely először csak megszemléli a lábait széttáró aktot, majd elnyeli azt. Erről álmodik a francia közlekedési miniszter. Hogy ez mit jelent? Álomfejtő legyen a talpán, aki megmondja.
Csütörtöktől látható a mozikban a Pierre Schöller Államérdekből című filmje. A több díjat is besöpört film a francia politika világába enged bepillantást. Főszereplője a közepesen karakteres közlekedési miniszter, akinek mindennapjait (súlyos buszbaleset „lereagálása”, munkahelyükért tüntetők megnyugtatása, tévészereplések, vasútprivatizáció, továbbá kicsapongás, családi szál, kabinetülés stb.) követhetjük végig e válságtól sújtott időszakban. Ezek a mindennapok pedig, bizony, tele vannak korrupcióval, intrikával, pálfordulásokkal. A miniszter ragaszkodik az elveihez – egészen addig, amíg az érdekei úgy kívánják. „Nem lesz állomásprivatizáció” – jelenti például ki. Majd elvállalja annak levezénylését. Végül mégis elmondhatja ugyanazt, amit az elején: nem ő a privatizáló miniszter. Közben a munkatársaival, minisztertársaival is megy a harc, a furkálódás. Ők szintén ragaszkodnak ugyanis az elveikhez – amíg az érdekeik úgy kívánják. Így lesz az államérdekből: állam érdekből. Ja, kérem, ez a politika.
A téma természetesen nem csak Franciaországban aktuális, a magyar politikának sem árt szembesülni egy ilyen tükörrel. Erre gondolt a Transparency International Magyarország és a film forgalmazója, a Parlux, amikor elhatározta, hogy szerda estére összparlamenti filmbemutatót tart a Lurdy Házban. Meghívták az összes képviselőt, hogy együtt nézzék meg a filmet. Felmerült annak a gondolata is, hogy a képviselők kerekasztal-beszélgetésben vitatják meg a látottakat és a hazai korrupciót, ám a visszajelzések alapján lefújták ezt az ötletet.
A vetítőterem első, mintegy tíz sorát fenntartották az országgyűlési képviselőknek, ám a sorok pont olyanok voltak, mint egy költségvetési vitanapon az ország házában: üresek. Egyedül a szocialista frakcióból és pártból jelentek meg politikusok, Lamperth Mónikától Mesterházy Atillán át – mondjuk – Török Zsoltig. Az LMP-sek „igazoltan hiányoztak”, legalábbis lehetett tudni, hogy vidéki frakcióülésen vannak. Kormánypárti, vagy jobbikos képviselő azonban nem tűnt fel a nézők között. A szervezőket a pártok nem értesítették hivatalosan a távolmaradásukról.
Talán Schmuck Andor volt az egyetlen „külsős”. Hogy a szépkorúak celebbé vált pártfogója milyen viszonyban van manapság az MSZP-vel, arról csak ködös információk vannak, mindenesetre Horváth Csabával láthatóan jóban van, egymás hátát csapkodva léptek a moziterembe.
A film után gyorsan szétszéledtek az egybegyűltek. Talán egy sör mellett legalább a szocialisták megbeszélték, van-e hasonlóság a francia politikai mentalitás és a magyar között.
Vagy legalább azt, mit is jelentett a film eleji krokodilos-meztelen nős álomjelenet.
