Napi 8,5 órát alszunk, munkával mindössze 3 órát töltünk, a tévét két órán át bámuljuk, a gyerekkel viszont csupán félórát foglalkozunk. Ezek után talán nem meglepő, hogy szexre és kocsmázásra alig pár perce jut egy átlagmagyarnak – legalábbis ez derül ki a KSH 2009–2010-es időmérleg-statisztikájából.
A nemrég megjelent felmérés a 10-84 éves korosztály napi időfelhasználását vizsgálta, az előbb említett számok pedig korra, nemre, végzettségre, lakhelyre való tekintet nélküli átlagot jelentenek.
| Tükröm, tükröm… |
|
Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal nagyjából 10 évente hajt végre időmérleg-felvételt. A legutóbbi a 2009. október 1-jétől 2010. szeptember 30-ig terjedő időszakot fogta át, és 3420 15–74 év közötti férfi és 4169 nő interjúmódszerrel felvett időmérlegnaplójának eredményeire épült. A felvétel ennél tágabb korcsoportra (10–84 évesekre) terjedt ki. Az időmérleg-vizsgálat hagyományosan három fő mutatószámkört használ: az első és legfontosabb a teljes népesség átlagos napi időráfordítása egy adott tevékenységre („A” mutató). A továbbiak az adott tevékenységet a teljes sokaságból az adott napon végzők aránya („B” mutató), illetve a tevékenységet végzők napi átlagos időráfordítása az adott tevékenységre („C” mutató). (Ez utóbbi arról árulkodik, hogy azok az emberek, akik egy átlagos napjukon egy adott tevékenységgel valóban foglalkoztak, arra a bizonyos tevékenységre mennyi időt szántak. Lásd a kocsmás, valamint a gyerekes példánál.) |
Alvással, evéssel és az egyéb fiziológiai szükségletek kielégítésével 2010-ben, egy átlagos napon 712 percet (majd’ 12 órát) töltött a lakosság. Az úgynevezett szabadon végezhető tevékenységekre, tehát azokra a dolgokra, amelyeket szívesen, nem pedig kötelességből vagy szükségszerűségből végzünk, átlagosan 268 perc (4,5 óra) jutott.
Tudjuk le a kötelezőt! – alvás, munka, tanulás, háztartás, tisztálkodás
A legtöbb időnk – bármily hihetetlen – az alvásra megy el. 507 percet – csaknem 8,5 órát – alszunk naponta, miközben jó, ha 3 órát dolgozunk. Ha országos összehasonlításban nézzük, a statisztika még meglepőbb: a budapestiek és a diplomások töltik a legkevesebb időt a munkahelyen, a nők ráadásul átlagban 7 perccel még így is kevesebbet robotolnak, mint a férfiak. A munka abszolút hősei pedig a szakmunkásképzőt végzettek, akik az átlaghoz képest napi 20 perccel többet töltenek főállásukkal.
Az iskolapad biztosan nem a mostani diákoktól fog elkopni, és a tanszerboltok sem belőlük fognak meggazdagodni, tanulásra ugyanis alig fél órát szánnak naponta a nebulók, és ezen az sem segít, hogy több mint másfél órát vesz igénybe, míg eljutnak A-ból B-be. Ráadásul ez kizárólag a fővárosiak esetében igaz. A KSH adatai szerint a budapestiek az országos átlaghoz képest ugyanis több időt töltenek közlekedéssel, a napi átlag meghaladja a 90 percet.
Fotók: Shutterstock
Ennél is több időt szánunk a háztartásra és a ház körüli teendőkre: több mint két órát töltünk suvickolással, sütögetéssel, kertészkedéssel és vasalással naponta. A nők idejéből ez a tevékenység természetesen bő másfél órával többet visz el, mint a férfiakéból. Jó hír viszont, hogy a vásárlást (nem shoppingolás!) negyed óra alatt letudjuk. Az étkezésnél azonban „elmajszoljuk” a megspórolt időt: napi 99 percet falatozunk és öblítünk.
A közhiedelemmel ellentétben a nőknek a tisztálkodásra, öltözködésre átlagosan 4 perccel kevesebb időre van szükségük, mint a férfiaknak. (Cserébe viszont ennyivel többet alszanak.) Fürdésre napi 18, fogmosásra pedig 3 percet szánunk – nemtől függetlenül. A higiénia azonban nem mindenki számára egyformán fontos: fogat csupán a lakosság 28 százaléka mos naponta, fürödni pedig mindössze 70 százalék szokott.
Haverok, buli, szex
A szabadon eltöltött időnk nagyobbik részét –2010-ben 57 százalékát – a képernyő előtt töltjük: egy átlagpolgár két és háromnegyed órán át nézi az adást. A televíziónézők aránya az életkor előrehaladtával arányosan nő, a 60–74 évesek esetében már közel 95 százalékos. Ők napi átlagban 208 percet (körülbelül 3,5 órát) gubbasztanak a képernyő előtt.
Ezzel együtt az olvasásra fordított átlagos idő, valamint az olvasók aránya csökkent az elmúlt évtizedben, és óraszámban kiegyenlítetté vált a világháló nyújtotta szórakozással. Ráadásul az olvasás terén fél óra hátrányban vannak a községek a fővároshoz képest: a falvakban élők mindössze napi egy órát töltenek lapozgatással.
A sport és egyéb testedzés terén még elkeserítőbb a helyzet: a vizsgált korcsoport kevesebb mint 16 százalékának az életében volt jelen, és az erre fordított idő is jelentősen csökkent a korábbi évek tapasztalatához képest.
Barátainkra, valamint társas szórakozásra napi háromnegyed órát szánunk. Érdekes, hogy bár a kocsmázás a férfiak körében tízszer népszerűbb, mint a nők táborában, a utóbbiak mégis több időt töltenek a sörcsapok mellett. (Egy nő, aki egy átlagos napon valóban ellátogatott egy kocsmába, 20 perccel tovább – 134 percig – támasztotta a pultot, mint ugyanabban az ivóban egy férfi.)
Miközben a kocsmába egy felesért átlagban 3 percre ugrunk be, szívünk választottjára csupán egy perccel áldozunk több időt: az intim együttlétet is magában foglaló egyéb családi tevékenységekre 4 percünk jut egy átlagos napon. (Ez utóbbi kategória egyébként magában foglalja az ismerkedéstől kezdve az ágyakrobatikán, a családi ünnepeken, a családtagunk ébresztgetésén át a sírgondozást is.)
A legelkeserítőbb adatot a végére hagytuk: egy átlagpolgár naponta csupán fél órát foglalkozik a gyerekével, és ebben már benne van a fürdetés, az etetés, a mesélés és a tanulás is. Fontos azonban megjegyezni, hogy – csak úgy mint korábban a kocsmás példánál – aki egy adott napon konkrétan időt tölt a gyerekével, szerencsére nem csak a nagy átlag szerinti fél órát szánja erre. A felmérésben résztvevők átlagosan napi 137 percet (férfiak: 103, nők: 159), azaz bő két órát foglalkoztak szerettükkel.
Becsapós
Hiba lenne elhamarkodott következtetéseket levonni a gyorsjelentésből – figyelmeztetnek Kmetty Zoltán és Koltai Júlia szociológusok. A szakemberek szerint, mivel az időmérleg-vizsgálatból publikált adatok nagy része a teljes társadalomra vonatkozik, rengeteg olyan strukturális tényező működhet a háttérben, amelyek elfedik, „elhomályosítják” az adatok mögötti trendeket.
„Nem vagyunk a munka hősei, és a családi viszonyokon is bőven lenne még mit javítanunk, ez kétségkívül így van. Azonban mivel a 15–74 éves korosztályba a nyugdíjasoktól kezdve a gyerekeken át mindenki beletartozik, előfordulhat, hogy egyes tevékenységnél egy adott korcsoport „lehúzta”, vagy éppen fordítva, emelte a nagy átlag eredményét. Ráadásul a KSH gyorsjelentésében a társadalmi csoportokra külön nem tért ki, így ha ugyanezeket az adatokat például településenként vizsgálnánk, biztosan más eredményekre jutnánk” – magyarázza Koltai Júlia.
Kmetty Zoltán szerint a napi 4 perces egyéb családi tevékenységre fordított idő, és a gyerekkel töltött fél óra sem arról árulkodik, hogy a család mint intézmény felbomlana vagy megszűnne. „Nem arról van szó, hogy már nem figyelünk oda egymásra, csupán rengeteg olyan tevékenység létezik még a felsoroltakon kívül, amelyeket szintén lehet közösen csinálni. Ezt hívják úgynevezett passzívan eltöltött időnek. Például tévézni vagy rádiót hallgatni is lehet közösen, ezek azonban nem feltétlenül jelennek meg a családi tevékenység kategóriában” – tette hozzá.
Hasonló véleményen van Gregor Anikó szociológus is, aki szerint nem a család, hanem a klasszikus értelemben vett, polgári családmodell az, ami felbomlott; köszönhetően az egyre változatosabb együttélési formáknak.
A szakértők hangsúlyozzák: bár a laikusok számára az összefoglaló adatok esetleg nehezen érthetők és nem mutatnak különösebb társadalmi trendeket, azonban az időmérleg-vizsgálat eredeti adatbázisából a szociológusok számtalan hasznos következtetést vonhatnak le. Kimutathatók például az emberek életében bekövetkezett olyan változások, amelyek a mindennapi életünkben is tükröződnek, a hírekről való tájékozódástól a tanulásra fordított időig – mindezeket azonban fontos az egyes társadalmi rétegekben külön-külön értelmezni.
