Megrázó élményben van része egy sikeres influenszernek. Közvetlenül mellette csapódik a talajba egy középkorú férfi, aki úgy követett el öngyilkosságot, hogy levetette magát egy épület legfelső emeletéről.
A fiatal nő csak egy lélegzetvételnyi időre adja meg magát a sokknak. Rögtön nekilát egy terv kidolgozásának, ami majd megakadályozza a hasonló „merényletek” elkövetését. Kifeszíttet a helyszínen egy nagy védőhálót, amin majd fennakadnak azok, akik arra ragadtatnák magukat, hogy a békés mindennapjaikat élők közé zuhanva távozzanak a másvilágra.
Zuhanás
Ez a felütése Alberti Zsófi és Khaled-Abdo Szaida Védőháló című darabjának. Alberti Zsófit, aki nemcsak társszerzője, de rendezője is az előadásnak, egy öngyilkosságról szóló hír alatti kommentfolyam inspirálta. A 24.hu kérdéseire válaszolva felidézte:
„Régebben is foglalkoztatott a téma, de ez volt az utolsó csepp a pohárban. Volt a cikk alatt nagyjából száznegyvenkilenc hozzászólás, ezek közül száznegyvenhárom fröcsögve mondott ítéletet arról, aki megzavarta a többi ember napját az öngyilkosságával, és csak maroknyian voltak azok, akik arra is gondoltak, hogy azért annak az embernek sem lehetett könnyű, vagy hogy min mehetnek keresztül a hozzátartozói. Napokig nyomasztott, nem értettem, miként lehetséges, hogy ilyen sokan így gondolkodnak.”
A darab alapsztorija hátborzongatóan hétköznapi:
