Az idényzáró-idénynyitó beszélgetésben szó esik az Európa-bajnokságról, a Magyarországon dolgozó külföldi edzőkről, a társasági adóról, a bajnokság átszervezéséről, a Videotonról, az MLSZ-ről, fogadási csalásról, illetve Szlovákia és a Puskás Akadémia sikereiről. Van persze egy kis válságozás meg “elmúltnyolcévezés” is, de a lényeg, hogy a “futball a mi játékunk.” A miniszterelnök kiáll Paulo Sousa mellett, nagy sikernek tartja a TAO-törvény végrehajtását, de a futballpiac átrendeződéséről, az új stadionokról, valamint arról is beszél, miért nem állhatja a „szerethető válogatott” kifejezést.
“Az a szóösszetétel, hogy szerethető válogatott, nálam 250 felé emeli a vérnyomást. Mit lehet csinálni egy válogatottal, ha nem szeretni?! Ez is szép célkitűzés, de ennél azért magasabbra is tehetnénk a mércét. Például, hogy sikeresek legyünk, kijussunk egy nagy tornára, legyen világverő válogatottunk”. Ő ilyen dimenziókban álmodik. A kormányfő elárulta, hogy másik álma: a Puskás Intézet. Azt mondta, olyan létesítményt szeretne, amelyben helyet kap könyvtár, múzeum, a tárgyi emlékek, a szakmai anyagok, és az intézet oly módon kapcsolódna be az oktatási rendszerbe, hogy iskolai csoportok tehetnének kirándulást a magyar futball múltjába.
Orbán Viktor tisztelője Szlovákiának, „mert 2002 és 2010 között, amíg mi szerencsétlenkedtünk, ők átszervezték az országukat, és öles léptekkel felzárkóztak hozzánk, sőt itt-ott meg is előztek bennünket, vagyis van okunk arra, hogy kalapot emeljünk Szlovákia teljesítménye előtt”. A kormányfő arra számít, hogy hamarosan elárasztják „a közép- és kelet-európai piacot is olcsó, nagyon jól képzett görög, portugál és spanyol játékosok. Mert ahogy az európai válságkezelés jól láthatólag sikertelen, úgy a klubok talpon maradása is egyre kevésbé valószínű”.
Szerinte a „futball a makacs, a saját igazukban szinte megátalkodottan biztos, ugyanakkor folyamatosan tanulni képes embereké”. A kormányfő éppen ezért derűlátó, szerinte a végén ismét ott leszünk a legjobbak között. „Egész egyszerűen azért, mert a számunkra a futball maga az élet. Az élet, ahogy mi, magyarok éljük. A futball a mi játékunk”. Orbán Viktor szerint a fogadási csalás “olyan, mint a pestis meg a kolera: ha fölüti a fejét, ott nem szabad gondolkodni, irtani kell. (…) Aki életében csak egyszer is bundázott, az nem szeretheti a játékot. Ezért csak a korlátlan, súlyos, elrettentő ítéletekben reménykedhetünk. A magyar ügyészség jól harcolt a bundaügyben, és remélem, jól fog harcolni a jövőben is.”
