Majdnem harminc év telt el azóta, hogy Ralph Fiennes-t utoljára Oscarra jelölték. Ez nemcsak azért furcsa, mert Fiennes az egyik legismertebb és -elismertebb brit színész, akit minden létező díjra jelöltek már az elmúlt évtizedekben, hanem azért is, mert közben egyébként nem hagyott fel az Oscarokkal elhalmozott filmekben való szerepléssel: karrierje során kilenc főszereplőtársa kapott jelölést közös filmjükért, amit hárman (Juliette Binoche Az angol betegért, Rachel Weisz Az elszánt diplomatáért és Kate Winslet A felolvasóért) díjra is váltottak, és hat filmje is versenyzett a legjobb film kategóriában – ezek közül is három nyert (a Schindler listája, Az angol beteg és A bombák földjén).
Ha idén netalán Edward Berger Konklávéja szerezné meg a legjobb filmnek járó díjat (a BAFTA-t például már elhappolta a legnagyobb esélyesnek tartott A brutalista elől), akkor Fiennes lenne az első és egyetlen olyan színész, aki négy legjobb film Oscarral kitüntetett alkotásban is feltűnik. Ő maga mégsem büszkélkedhet egyetlen szoborral sem.
Náciként nehéz díjat szerezni, de magyar Afrika-kutatóként se könnyű
