A hatósági vizsgálatok középpontjába került, hogy milyen szerepe lehetett a kifutó végén felállított homok- és betonfalnak a Jeju Air lezuhant utasszállítójának tragédiájában, írja a Guardian.
Mint ismert, a gép 181 fővel a fedélzetén a kerekek kiengedése nélkül landolt a Muan nemzetközi repülőtéren, majd egyenesen belecsúszott egy rögzített akadályba a kifutó túloldalán. Szakértők azt gyanítják, hogy ez utóbbi lehetett annak az oka, hogy két emberen kívül senki nem élte túl a tragédiát.
A Chosun Ilbo nevű dél-koreai lap kedden arról írt, hogy a repülőtér 2024 elején készített kézikönyvében felhívták rá a figyelmet, hogy a fal 199 méterre van a kifutó végétől, ami aggályos. A reptéri tisztviselők akkor azt mondták, hogy kiigazítások lehetnek szükségesek ezzel kapcsolatban a jövőbeni fejlesztéseknél.
A töltést úgy építették fel, hogy helyt adjon egy antennarendszernek, amely rádiójeleket bocsát ki, hogy a gépeket a kifutópálya felé irányítsa. Ez elengedhetetlen a biztonságos leszálláshoz, és viszonylag egy vonalban kell elhelyezni a kifutópályával.
David Learmount repülésbiztonsági szakértő szerint ha az akadály nem lett volna ott, akkor a repülő utasai közül sokan, talán mindenki életben lenne még. A felvételek alapján ő azt mondta a BBC-nek, hogy miután a gépet letették a pilóták a kerekek nélkül, nem szenvedett végzetes károkat, ahogy végig csúszott a pályán. A rengeteg halálesetet az okozta szerinte, hogy belerohant a jármű egy falba.
Ezen az állásponton van Ross Aimer, az Aero Consulting Experts vezetője is, aki a Reutersnek arról beszél,
sajnos ez volt az oka, hogy mindenki meghalt, mert tulajdonképpen egy betonépítménybe csapódtak. Ennek nem lett volna szabad ott lennie.
Nem teljesen szokatlan egyébként, hogy a kifutópályák végén akadályok vannak, ezek nemcsak navigáció berendezések, hanem raktárak, fák, gyakran nyílt víz is lehet.
A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) egy 240 méteres biztonsági zónát javasol a kifutópályák végén, de csak 90 métert tesz kötelezővé.
