De kik azok az oligarchák? Számosan idéztek a nevezetes beszéd óta szótári definíciókat, amelyekből kiderül, hogy végső soron a szó úgy értelmezhető, mint a több törvényhozó-szabályozó egyike, „kiskirály”. Akkor van tehát leginkább értelme történelmileg oligarchákról beszélni, ha gyenge vagy egyáltalán nincs központi hatalom – mint például feudális anarchia esetében. De értelmezhető a fogalom a modern körülmények között is, például Oroszországban is, ahol extrém gyenge a központi hatalom, s az állami vagyonból meggazdagodott üzletemberek jelentős helyi, informális politikai hatalommal bírnak.
Nyelvészetileg bonyolultabbá, ugyanakkor nyíltabbá válik a helyzet, ha az oligarcha előlép a háttérből, s nyíltan is megragadja a politikai hatalmat – amint például az olasz miniszterelnök, Berlusconi tette. „Az üzletembereknek elegük lett abból, hogy példának okáért egy tanárnak kell elmagyarázniuk, hogy mit akarnak, inkább ők maguk akarnak a döntéshozói székekbe kerülni” – mondta a jelenségről korábban az fn.hu-nak adott interjújában Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék volt elnöke.
Oligarchák pedig vannak
Ha hazánkra irányítjuk a tekintetünket, s megkérdezzük, vajon akadnak-e olyan vagyonos üzletemberek, akiknek informális politikai hatalmuk van – amit alkalmasint vagyonuk további gyarapítására használnak, a válasz nyilvánvalóan igen. Oligarchák pedig vannak. A pártfinanszírozás logikájából is következik, hogy lenniük kell. Ugyanebből a tényből következik, hogy aligha csupán egy politikai erőhöz kötődnek. Ha a pártfinanszírozás marad olyan, amilyen, akkor aligha lehet az oligarchák bukásáról beszélni – legfeljebb egyesekéről.
Lapunk megkeresett néhány gazdag és a politikához kötődő üzletembert, magára ismer-e, amikor a leendő miniszterelnök oligarcházik.
Demján, Csányi
A volt MSZP-képviselő Kapolyi László az fn.hu-nak úgy nyilatkozott, hogy ő elsősorban a nagy gazdasági befolyással bíró személyeket tartja oligarcháknak. Közülük is kiemelte Demján Sándort és Csányi Sándort, akiknek hosszú ideje bérelt helyük van a leggazdagabb magyarok képzeletbeli dobogóján.
„Bár tényleg a két leggazdagabb magyarról van szó, ennek ellenére úgy vélem, hogy támogatni fogják a jelenlegi kormány törekvéseit. Az ő érdekeik is azt kívánják, hogy együttműködjenek.”
Kapolyi a Top100 92. helyén szerepel 5,6 milliárd forintos vagyonával, amit elsősorban az energetika és áramkereskedelem területén gyűjtött össze. Ennek ellenére önmagát nem tarja komoly befolyással bíró oligarchának.
Szeremley és a többiek
Korábban a kisgazdaszékház megvásárlásával (is) hírnevet szerző Szeremley Huba szerint a régi időkhöz hasonlóan a mai kornak is megvannak a maga nemesei. Hozzátette, hogy ő a befolyásos embereken túl elsősorban azokat tartja oligarcháknak, akik a saját érdekeiket szem előtt tartva akarják manipulálni a törvényeket, nem pedig engedelmeskedni azoknak.
„Ebben az értelemben nem is tartom magam oligarchának, mert sose akartam a törvényeket a saját önkényes céljaimnak alávetni. Véleményem szerint az oligarchák azok, akik az isteni és szakrális törvények mezsgyéjén járnak.”
Az SZDSZ-közeli Kóka János, aki egykor az „ország leggazdagabb minisztere” cím birtokosa volt, nem kívánt nyilatkozni kérdéseinkre, arra hivatkozva, hogy már kivonult a közéletből. A Fidesz-barát médiamogul, Széles Gábor pedig titkárnőjén keresztül rázta le lapunk munkatársát.
