Kecskeméten lépett fel a hétvégén Demjén Ferenc, akit meglepetésbulival köszöntött stábja a fellépése után. Helyszíni riportot készített a Blikk, akik megszólaltatták az énekest is, akinek dalaira felfűzve nemrég mozifilm is készült.
Saját koráról azt mondja Demjén:
Nem lehet semmiféle kifogásom, nagyon szép szám ez a hetvennyolc, de nem ez a lényeges, hanem amit érez magán az ember. Nyilvánvalóan ilyenkor már minden lépést meg kell gondolni, de eddig jól megy, és hála Istennek, az egészségem lehetővé teszi, hogy bírjam a tempót, a koncerteken is jól érezzem magam. A rockzenészeknek sajátos életvitelük van, egészen idős korunkig „infantilisek” vagyunk, elvarázsolódunk a zenében, és nem vesszük észre, mennyire telik az idő. Tény, hogy már azokat a felvételeket szeretem visszanézni, amelyek 25-30 évvel ezelőtt készültek, ott azért jobban nézek ki.
Hozzáteszi, addig érdemes zenélni, amíg van izgalom az emberben színpadra lépés előtt. De a közönség a mércéje: ha ők jól fogadják, átváltozik rocksztárrá.
„Soha nem voltak nagy vágyaim, de van még jó pár dal a szívemben, amit meg tudnék írni” – mondja Demjén arról, hogy áll új dalokkal. Állítása szerint minden nap alkot egy-két dalt magában, de nem mindig dolgozza ki azokat.
Életem során nagyjából 300-400 dalt írtam, és sok olyan van, amit nem tudunk felvenni a repertoárba, mert azokat játsszuk, amiket a rádiók kiválogattak és slágerek lettek. Mindegyiket nem tudom fejből, ennyit nem lehet megjegyezni, de ha kétszer meghallgatom, már megvan minden.
Az éjszakába nyúló koncertekről azt mondja, hazaérve hamar elalszik.
Elég sokára kelek fel, szeretem magamat kipihenni. A zenész élet hozta magával, hogy későn fekvő és későn kelő típus vagyok. Nálam a hivatali órák délután 2-kor kezdődnek.
