Ez az idegenhonos állat egyenlő egy ökológiai atombombával. Szó szerint felzabálja az őshonos állatokat és növényeket a vízben, a békákért akár kimegy a partra, számos fajra halálos kórokozókat, parazitákat terjeszt. Érden megcsúszott miatta vasúti átereszek töltése, tevékenysége visszajuttatja folyóvizeinkbe a mederben csapdázódott szennyező anyagokat, például nehézfémeket
– sorolja a 24.hu-nak Dr. Weiperth András hidrobiológus, és ezzel még közel sincs vége az Amerikából behurcolt vörös mocsárrák kártételeinek.
Az idegenhonos, főleg az új hazájukban inváziós terjeszkedésbe kezdő állat- és növényfajok világszerte óriási gondot jelentnek, hazánkban sem létezik már olyan élőhely, ahol ne fordulnának elő. Számtalan problémát okoznak az ökológiai rendszert fenntartó őshonos fajok kiszorításától, prédálásától, kórokozók terjesztésétől egészen a gazdasági károkig, egészségügyi kihívásokig.
Néhányukat az ember tudatosan telepítette szerteszét a világban elsősorban gazdasági hasznot remélve, jellemzően azonban a felfoghatatlan méretű, globális személy- és áruforgalom útján hódítanak meg egész kontinenseket. A magok, peték, de sok gerinctelen kifejlett állapotban is elképesztően szívós, sokáig átvészeli a legzordabb körülményeket is, és észrevétlenül bújik meg akár konténerekben, földlabdákban, víztartályokban, turisták bőröndjében, ruhájukra, horgászfelszerelésükre tapadva. Napok alatt átutazzák a világot, majd egyszer csak kipottyannak, és kész a baj.
A rákoknál maradva hazánkban három őshonos, nagytermetű tízlábú rákfaj, a kecskerák, a folyami és a kövi rák fordul elő, mellettük pedig mostanáig több mint 30 (igen, harminc) idegenhonos fajt mutattak ki ugyanebből a csoportból, és számuk évről évre nő. Weiperth András, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont külső munkatársa és kollégái a vörös mocsárrákot emelték legfrissebb kutatásuk középpontjába, ugyanis ez a legveszélyesebb az új jövevény rákfajok között. Ami pedig különösen szomorú, sőt dühítő:
Mert finom, szép és drága
A vörös mocsárrák az Egyesült Államok déli és Mexikó északi részén honos, őshazájában 13-15 centiméteresre nő, elnevezésének megfelelően a színe legtöbbször vöröses. Életciklusa elején leginkább ragadozó életmódot folytat, mert elsősorban állati eredetű fehérjével biztosítja a gyors növekedéséhez szükséges táplálékot, majd végső méretét elérve áttér a növényi táplálékra. Trópusi, szubtrópusi klímán elképesztő sebességgel képes növekedni, ezért akvakultúrák kedvelt alanya: sok országba a rákhús iránti igény miatt, szándékosan telepítették be a fajt, nem számolva későbbi ökológiai és gazdasági kártételével.
Cseppet sem válogatós, Kínában például kezeletlen állati és emberi szennyvízre engedik rá a vörös mocsárrákokat, bár ez esetben fogyasztás előtt speciális kezelésen kell átesniük. Akvaristák körében is igencsak kedvelt, nagyon szép, narancsos, sárga, fehéres vagy kékes színváltozatokat lehet belőlük kialakítani, ezek a „nemesített” egyedek ráadásul jóval nagyobbak, akár 20 centis testhosszt is meghaladhatják.
Az USA-ban, Nyugat-Európában és Japánban kiállításokat, börzéket szerveznek, egy-egy mutatósabb egyed 200-300 euróért cserél gazdát
– emeli ki Weiperth András.
