Akárhányszor beszélgetek Marót Vikivel, a hangja mosolygósan cseng. Életkedvvel teli még akkor is, amikor Ádika – a közel egyéves csöppség – türelmetlenségét fejezi ki a hátterében, hogy anyukáját nélkülöznie kell egy pár percre. Azonban ha Viki épp nem ér rá, férje mindig besegít a gyerek körül teendőkbe.
Szerencséd van, hogy ilyen férjjel áldott meg a sors. Hogy sikerült rábukkanod egy ilyen családcentrikus párra?
A mi kapcsolatunk még tizenéves korunkban indult útjára. Anyukám felújíttatta a házát, és ehhez egy megfelelő kivitelezőt keresett. Szerencsémre épp Ádám apukájának cégére esett a választása. Ő gipszkartonozott, mikor ránk talált a szerelem.
Szokatlan randiszituáció egy építkezés kellős közepe. Mégis, hogyan találtatok egymásra?
Mikor a munkák elkezdődtek, beszélgetni kezdtünk. Rögtön szimpatikusak lettünk egymásnak. Ádám már az első percben hihetetlenül kedvesnek tűnt. Ő is szimpatikus volt nekem. Másnap még egy csokit is kaptam tőle, amitől egy kicsit megijedtem. Hirtelen úgy éreztem, hogy egy ilyen szépfiú, mint ő, nem nekem való.
Mások kifejezetten örülnek, ha egy jóképű fickó akad a horgukra. Nálad ez nem így működött?
Nem, mert tizenéves fejjel azt gondoltam, hogy egy ilyen sármőr csak bajt hozhat. Úgy érzetem csak csalódni fogok majd miatta. Idő kellett hozzá, hogy rájöjjek, a nem annyira helyes fiúk éppúgy lehetnek rosszak, mint a jóképűek.
Akkor mégis, hogy lett ebből kapcsolat, majd később házasság?
Pontosan tíz évvel ezelőtt, december 25-én kaptam Ádámtól egy üzenetet, hogy találkozzunk. Így is lett, beszélgettünk, és jól éreztük magunkat együtt. Én ekkor már egyedül laktam, így adta magát a dolog, hogy összeköltözzünk. Rá két napra ez meg is történt, a többi pedig ment magától.
Egy évre rá pedig már jegyben járó menyasszony voltál. Azonban akkor mégsem lett esküvő.
Persze hogy nem, hiszen teljesen elbizonytalanodtam. Túl szép volt minden, túl kerek. Az ilyen dolgoknak pedig nem szokott jó vége lenni. Úgy éreztem, még időre van szükségem, így lefújtam az esküvőt. Voltak olyan hullámvölgyek, amiket egyszerűen meg kellett még élnem, mielőtt kötelezettséget vállalok. Meg kellett tanulnom, hogy milyen is az ilyenfajta kötelék. Most már tudom, hogy jól döntöttem. Ha akkor igent mondtam volna, már nem lennénk együtt.
Szerencsére nem így történt, hiszen hat éve boldog házasságban éltek, s egy éve megszületett a kisfiatok, Ádika is. Mennyiben változtatott az ő érkezése az életeteken?
Még boldogabbak vagyunk, mint azelőtt. Ádika áldott jó gyerek, kicsit eleven, de a gyerekek már csak ilyenek. Az éjszakai bagoly életmódból átálltam a gyerek ritmusára. Így nyolckor kidőlök és hajnalban már ébren vagyok, de ezt egy csöppet sem bánom.
Még amikor erről beszélsz akkor is sugárzik a hangodból a boldogság, amit a kisfiad hozott az életedbe. Gondolkodtok kistestvérben?
Igen, már beszéltünk róla. Pár évnek még el kell telnie ahhoz, hogy újra gyereket vállaljunk. Nagyon szeretnénk, ha Ádikának lenne egy kistesója. Azonban ez a körülményektől is függ. Pesszimista alkat vagyok és tartok tőle, hogy a gyerekeinknek már a túlélésért kell küzdeniük. Ha ez így lesz, inkább lemondunk a második gyerekről. Túl önző dolog lenne csak azért bevállalni még egyet, hogy kerekebb legyen a család. Remélem nem így lesz, meglátjuk, mit hoz a jövő.
