„Kettesével jönnek a rendőrök a lakásunkra, a szomszédhoz is becsöngetnek” – felmondási hullám a gyermekvédelemben

„Teljesen kétségbe vagyunk esve” – fogalmaz az egyik gyermekotthoni nevelő a kérdésünkre.

Ez már nem is kiégés, ez poszttraumás stressz. Ha két hetet dolgozol egy ilyen helyen, már ki vagy égve.

Utána a folyamatos pszichés nyomás, az ellehetetlenítés, a szakmaiatlan döntések a fejed felett, és az állandó tehetetlenség-érzés. Mindezt megalázó fizetésért. Dráma az egész rendszer” – fogalmaz egy másik fővárosi gyermekvédelmi szakember.

Forrásaink azért nem beszélnek nyilvánosan, mert félnek. A szerződésükben ugyanis benne van, hogy semmit nem mondhatnak el abból, amit a gyermekvédelmi intézményekben tapasztalnak. A közpénzből fenntartott rendszer hermetikusan zárt.

Ha valakiről kiderül, hogy információt szivárogtatott ki, nemcsak az állását veszti el, hanem a hivatását is elbukhatja; arról beszélnek, hogy „utánuk nyúlhatnak”, ami azzal járhat, hogy többé nem dolgozhatnak egyetlen gyermekvédelmi intézményben sem. Márpedig a többség elhivatott a család nélkül maradt gyerekek sorsa iránt, ezért vállalják a mai napig az egyre rosszabb körülményeket.

A gyerekek súlyosan belesérülnek

Augusztus végén írtuk meg, hogy a Cseppkő utcai gyermekotthonban felmondási hullám zajlott: az addigi igazgató mellett több vezető és munkatárs is távozott. Akkor a Népszavának azt nyilatkozta az illetékes főigazgatóság, hogy 265-en távoztak a rendszerből országosan, többen amiatt, mert nem voltak hajlandók alávetni magukat a személyes körülményekről, sőt, családtagokról is érzékeny adatok közlését követelő úgynevezett kifogástalan életvitel-ellenőrzésnek. (Pedig a tesztek kitöltése csak az első fordulója volt az átvilágításnak.)