Kiabálás, petárdadurrogtatás, tömegzaj nélkül ünnepelte a szilvesztert a trentinói Castel Condinóban alapított Csendcsoport. Rómában a Csendben-csendben elnevezésű parti kínált teljes akusztikai elszigetelést a városban tomboló hangzavartól.
Az Egyedült Államokból érkezett zéródecibeles bulik az olaszokat is meghódították, és a csend keresése igazi divattá vált. Így nem számít meglepetésnek a Csendakadémia megalakulása (Accademia del Silenzio).
A milánói Bicocca egyetemen oktatásfilozófiát tanító Duccio Demetrio és a hallgatni a csendet nevű blog szerzője, Nicoletta Polla-Mattiot újságíró indította útjára. Az akadémia a toszkán Anghiari szabadegyetemén kapott székhelyet. Célként az akusztikai szennyezés elleni küzdelmet tűzte ki. Első “csendes” bemutatkozása március 9-én, Torinóban és Milánóban lesz, az itt szervezett csendmaratonnal.
“A csend nem feltétlenül némaságot jelent, hanem azt, hogy hallgatunk, és nem hagyjuk elterelni figyelmünket az örökös zajban” – magyarázta Demetrio a La Stampa torinói napilapnak. “A csend ma már kiváltságot, luxust képvisel, pedig a hétköznapokban is megteremthető” – tette hozzá Polla-Mattiot.
A témában szakértőnek tartott Raniero Maggini, a WWF Italia alelnöke a legkisebbeket igyekszik megtanítani a természetes csendre. “A modern generáció felismeri a mobiltelefononk csengőhangját, de azt sem tudja, hogyan csobog egy patak” – mondta. Maggini iskolásoknak tart csendórákat, melyeken autódudálás helyett madárcsiripelést hallanak.
A La Stampa által megkérdezett csendtudósok szerint az akusztikai szennyezés mindenekelőtt az újságírókat sújtja, akik mobil és billentyűverés zaja nélkül csendben már nem is tudnak dolgozni.
