Quentin Tarantino lelkes elemzései a kedvenc filmjeiről elég szórakoztatóak szoktak lenni, de nem kevésbé magukkal ragadóak filozófiai okfejtései arról, hogy bizonyos filmeket miért NEM hajlandó megnézni. Augusztusban például arról beszélt, hogy a Toy Story 4-et azért nem látta, mert az eredeti trilógia szerinte úgy tökéletes, ahogy van, így nem kíváncsi semmiféle folytatásra.
Bret Easton Ellis podcastjából azonban nemrég kiderült, hogy a rendezőt nemcsak a fölösleges folytatások bosszantják, de a Hollywoodot eluraló remake-láz is. Mikor az Amerikai Pszicho szerzője azt kérdezte tőle, egyetért-e azokkal, akik a Dűne 2-t tartják az év legjobb filmjének, Tarantino közölte, hogy nem tud állást foglalni, mivel nem látta a filmet. Mint mondta néhányszor látta David Lynch 80-as évekbeli Dűnéjét, és nincs szüksége arra, hogy újra lássa azt a történetet.
Nincs szükségem arra, hogy homokférgeket lássak. Nem kell látnom még egyszer olyan filmet, amiben a fűszer szót olyan drámaian ejtik ki
– mondta Tarantino, hozzátéve, hogy semmi baja Denis Villeneuve-vel, csak egyszerűen nem érdekli egy újabb feldolgozása ugyanannak a történetnek, amit egyszer már látott.
Egymást érik a remake-ek, az emberek meg kérdezgetik, hogy »Láttad a Dűnét?«, »Láttad a Ripley-t?«, »Láttad a Sógunt?«. Én meg azt mondom, hogy nem, nem, nem, nem, nem. Van hat vagy hét Ripley-könyv. Ha újra feldolgozod valamelyiket, miért pont ugyanazt, amit már kétszer megcsináltak? Már kétszer láttam ezt a történetet, és egyik változat sem tetszett igazán, úgyhogy nem igazán érdekel, hogy harmadszor is megnézzem. Ha csinálnának egy másik történetet, az elég érdekes lenne ahhoz, hogy mindenképpen adjak neki egy esélyt. (…) A Sógunt meg láttam a ’80-as években. Megnéztem mind a 13 órát. Ezzel megleszek. Nem kell újra megnéznem azt a történetet, nem érdekel, hogyan csinálják. Az sem érdekel, ha elvisznek, és egy időgépen az ókori Japánba tesznek. Nem érdekel, én már láttam a történetet” – mondta Tarantino, aki régóta ragaszkodik ahhoz az ígéretéhez, hogy tizedik, vagyis következő, nagyjátékfilmjével le fogja zárni filmográfiáját.
A több mint egy évtized után új regénnyel jelentkező Bret Easton Ellisszel tavaly interjúztunk, ott is szóba kerültek Tarantinóval folytatott eszmecseréi, ahogy a politika, a cancel culture, a botrányok és az irodalom is. A beszélgetést itt olvashatják:
