A kormánynak a gazdasági fejlődés megteremtése mellett az is dolga lenne, hogy a társadalom általában is értse és követni tudja az üzleti és pénzügyi folyamatokat, egyre inkább átlássa a gazdaság világában való értékteremtés és érvényesülés lehetőségeit, és ebben ne csak az állam, hanem a tömegtájékoztatás is segítségére legyen – olvasható a volt pénzügyminiszter publicisztikájában.
Úgy látja, hogy joggal aggódhatunk az elmúlt fél év kormányzati gazdaságpolitikájának teljesítménye felől, amely a tavasszal meginduló növekedésen és az akkor még meglévő pénzügyi stabilitáson számos sebet ejtett. Komoly és tartós károkat okozhat emellett az a kommunikációs hadjárat, melynek célja, hogy a kormány elfedje gazdaságpolitikájának irtózatos kockázatait, eredménye viszont, hogy a társadalom ellenségnek tekinti a befektetőt, csalónak a vállalkozót, szitokszónak a tőzsdét, dekadens, individualista különcködésnek az öngondoskodást és a takarékoskodást.
Példának hozza a Költségvetési Tanácsot, amelyet „egyszerűen bezárnak”, ám ezzel nemcsak általában a hitelesség sérül, hanem a társadalom pénzügyi tájékozódási lehetőségei is korlátozottá válnak és radikálisan lassul a pénzügyi kultúra fejlődése. Hasonló károkat okoz a nyugdíjpénztárak felszámolásának ügyében folytatott, esetenként téves számításokon alapuló gazdasági elemzésekkel megtámogatott kommunikációs hadjárat is – folytatja a Bajnai-kormány pénzügyminisztere.
Ez az öngondoskodás támogatása helyett a takarékosság során szükségszerűen elvesző pénzekről beszél, miközben alapvető pénzügyi összefüggésekről nem vesz tudomást, vagy akár egyenesen tagadja is azokat – teszi hozzá. Mindezt azért, hogy a kormány demonstrálhassa: akkor is az elődjétől különböző gazdaságpolitikát akar folytatni, ha arról már egy év után kiderült, hogy egyszerre képes szolgálni a stabilitást és a növekedést, miközben a jelenlegiről napról napra egyre nyilvánvalóbb, hogy egyidejűleg mindkét célt veszélyeztetheti – olvasható Oszkó Péter cikkében.
