A Brooklyni mese abban a városnegyedben játszódik, ahol ön is felnőtt. Oda viszik eltemetni a hullákat a New York-i gengszterek, mondja valaki a színdarabban. Gyerekkorában találkozott igazi brooklyni gengszterekkel?
Nem ismertem őket, de ott voltak körülöttünk, nagyon is érezhető volt a jelenlétük. Brooklyn több negyede is hírhedt volt emiatt, mert olyan mélyen áthatotta a szervezett bűnözés. A saját környékemre is jutott maffiózókból elég. Mindennapi beszédtémáink közé tartoztak, tudtuk a nevüket meg a bűnlajstromukat.
Amikor végül elköltözött Brooklynból, örült, hogy búcsút inthet nekik?
Véglegesen csak akkor jöttem el onnan, amikor huszonegy évesen először megnősültem és beköltöztünk Manhattanbe. Ennek a városrésznek egészen más atmoszférája van. Persze ma már Brooklyn is megváltozott. Dzsentrifikálódott, tele van fiatalokkal, művészekkel, értelmiségiekkel. Sok a külföldi, igazán ezerarcú kerület lett belőle. Biztos vagyok benne, hogy a közeljövőben még meghatározóbb lesz a jelentősége New Yorkon belül. Pláne, hogy Brooklyn eleve jó nagy.
Mostanában is szokott visszajárni látogatóba?
A saját régi környékem speciel már nem olyan kellemes, mint gyerekkoromban volt. De, gondolom, nemsokára azt is utoléri a dzsentrifikálódás, és jól megdrágul majd. Akkor azért szebb lesz.
Új darabjának főhősei gengszterek, biztosan emiatt emlékeztetett engem ez a történet egy harminc évvel ezelőtt bemutatott filmjére, a Lövések a Broadwayn címűre. Abból még musicalváltozatot is írt tíz éve, pedig nem szokta újra elővenni a korábbi munkáit. Olyan történet ez a New York-i gengszterekről, amiről mindig eszébe jut valami új?
A darab egy vicces ötletemből indult, mármint szerintem vicces volt – lehet, hogy a környezetem nem értene egyet. Szóval abból indultam ki, hogy ezek a maffiózók ráteszik a kezüket egy Raffaello-festményre, és elgondolkodnak rajta, mi is az a művészet és mitől szép.
A koronavírus-járvány alatt befejeztem a darabot, odaadtam az ügynökömnek, és hamar talált rá külföldi érdeklődőket, nemzetközi színtársulatokat. Magyarország volt az első, ahonnan jelezték, hogy színpadra állítanák a Brooklyni mesét.
Valamikor, régen Budapesten forgattam a Szerelem és halál című filmemet, ami viszonylag sikeres lett, ezért jó szívvel emlékszem a városra. Később a zenekarommal is koncerteztünk arrafelé.
A közelmúltban adott interjúiban sokszor panaszolja, hogy egyre nehezebb összegyűjtenie a költségvetést egy-egy újabb filmre. Folytatásokban nem gondolkodik? Úgy képzelem, az Annie Hall 2-re még a mai Hollywoodban is villámgyorsan összejönne a pénz.
Mindig ellenkeztem, amikor producerek arra próbáltak rávenni, hogy forgassak folytatást valamelyik filmemhez. Engem csak az új ötleteim érdekelnek, a filmezés üzleti oldala pedig a legkevésbé sem. Ha elkészülök egy filmmel, látni sem akarom többé. Továbblépek a következőre.
