Az Amerikai Űrkutatási Hivatal au LCROSS-programot azért indította el, hogy megtudja, van-e víz a Hold pólusain.
Az LCROSS-t a Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) űrszondával egyszerre indítottak 2009. június 18-én, a Kennedy Űrközpontból, s október 9-én csapódott be a déli pólus környékén lévő Cabeus-kráterbe.
TÖBB HOLDBÁZIS ÜZEMELTETÉSÉHEZ ELÉG A VÍZ
A becsapódás 25-30 méter átmérőjű krátert hozott létre, s körülbelül 4000-6000 kilogramm törmeléket, port, jégkristályt vert fel.
Mint Anthony Colaprete, a misszió vezető kutatója kiemelte, a NASA számításai szerint a kráterben lévő anyag 5,6 százalékát teszi ki a jég.
A kráterben 4,5 millió liter “víz” lehet, olyan mennyiség, amely elegendő félezer olimpiai szabványú uszoda megtöltésére.
A jég jelenléte biztató az esetleges jövőbeli Hold-bázisok szempontjából, amelyek lakói a készleteket ivóvízként, de akár rakéta-üzemanyag előállítására is hasznosíthatják.
A vegyelemzések során kiderült, hogy a felvert anyag a jégen kívül szén-monoxidot, szén-dioxidot, ammóniát, nátriumot, ezüstöt, higanyt tartalmazott.
GEOLÓGIAI KINCSESBÁNYA A CABEUS-KRÁTERBEN
Azt nem lehet tudni, hogy hogyan került az elemek egyvelege a Cabeus-kráterbe, amelyet Naprendszerünk leghidegebb helyei közé sorolnak.
Az elméletek egyike szerint üstökösökből és aszteroidákból származnak, amelyek évmilliárdokkal ezelőtt a Holdba csapódtak be, majd később a pólusok felé vándoroltak.
A tudósok szerint az ezüst olyan apró részecskeként van jelen, hogy aligha lehet kitermelni, a mérgező higany viszont kellemetlen meglepetésnek bizonyult, mivel rengeteg van belőle.
“A toxicitása komoly kihívást jelenthet a jövendő kutatók számára” – hangsúlyozta Kurt Retherford, a San Antonió-i Southwest Research Institute kutatója. Anthony Colaprete szerint viszont a probléma megoldható.
“Ahogy a Földön szűrjük a vizet, hogy ihatóvá váljon, ugyanezt megcselekedhetjük a Holdon – desztillálhatjuk, vagy tisztíthatjuk” – emelte ki Anthony Colaprete.
