A hagyományos magyar történelmi emlékezet nem túl jó szívvel őrizte meg Jagelló Izabella alakját, aki I. Zsigmond lengyel király lányaként lett az idős Szapolyai János felesége, majd özvegy királynéként fia érdekében közel két évtizeden át igyekezett befolyását megőrizni a Habsburgok, az Oszmán Birodalom és a vetélkedő magyar főurak kijelölte politikai térben.
A gyűlölt asszony
Izabella fő „bűne” az idegensége mellett az volt, hogy János Zsigmond személyében fiút szült az örökösnélküliségbe talán már korábban beletörődő – és országát ebben az esetben az 1538-as váradi egyezmény értelmében Habsburg Ferdinándra hagyó – János királynak. A trónörökös érkezése azonban új helyzetet teremtett, és végső soron konzerválta az ország három részre szakadását, ennek minden korabeli és későbbi következményével együtt.
A történetírók az egyezmény felrúgását, majd Izabella a szultánnak való behódolását (ez volt a feltétele a keleti országrész, azaz a későbbi Erdélyi Fejedelemség feletti uralma elismertetésének) az özvegy királyné hatalomvágyának tudták be, aki az 1551 és 1556 közötti száműzetése után Erdélybe visszatérve is magára haragította az országrész urait azzal, hogy csak saját érdekei szerint kormányzott.
A drámai csúcspontot három főnemes, Bebek Ferenc, Kendi Ferenc és Kendi Antal 1558. augusztus végén, egy lakomán történő lemészároltatása jelentette, akiket Izabella – feltehetően legalább némi valóságalappal – egy ellene tervezett merénylet előkészítésével vádolt meg. Az isteni igazságszolgáltatás nem is sokat váratott magára, 465 évvel ezelőtt, 1559. szeptember 15-én a királyné mindössze 40 évesen, váratlanul meghalt.
Nehéz helyzetben volt
Azt azért nem szabad elfelejteni, hogy Izabella mindössze 21 évesen, egy évvel az esküvője után maradt özvegyen egy idegen országban, egy újszülött gyerekkel, olyan politikai helyzetben, amelyet nehezen láthatott át, olyan tanácsadókkal, akiknek a szándékaiban nem lehetett biztos. Nyilvánvalóan követett el bűnöket – sőt, még hibákat is –, ezek azonban az utókor szemében sokkal könnyebben kirajzolódnak, mint az akkori zűrzavaros helyzetben.
Sokáig nem is uralkodhatott kedve szerint, hiszen környezete nem tartotta késznek arra, hogy megfelelő döntéseket hozzon, amikor pedig végre nagyjából önállóan uralkodott, képes volt egy lázongó országrészt kormányozni – változatos módszerekkel. Művelt, négy nyelven beszélő asszony volt, aki rövid gyulafehérvári uralkodása alatt bőkezűen támogatta a művészeteket, és fényűző reneszánsz udvart hozott létre maga körül.
Az mindenesetre tény, hogy korai halála után a következő évtizedekben sem történt meg az ország újraegyesítése, és számos ízig-vérig magyarnak tekinthető férfi utódja is bőven hozott rossz döntéseket azokkal vagy azokhoz hasonló dilemmákkal szembesülve, amelyekkel Izabella is küzdött.
