A The New York Times riportere egy, a média által sokszor elfelejtett csoportot látogatott meg a közelmúltban: olyan szudáni fegyveres lázadókat keresett fel, akik az ország északi részén, a szudáni-délszudáni határon harcolnak, és jelenleg éppen offenzívában vannak.
Szudánban a 20. század közepe óta mindig is robbantak ki felkelések a diktatórikus kormányok ellen. Ám, mivel 2019-ben Omár el-Basír uralmát egy tüntetéssorozat megdöntötte, majd a hadsereg és a különleges erők egymás ellen fordultak, a fegyvereseknek a kaotikus helyzet most minden eddiginél jobb lehetőséget biztosított.
De hogyan alakult ki ez a sokak számára érthetetlen helyzet Szudánban, és mik a történelmi előzmények?
A fáraóktól a tábornokokig: Szudán történelme
Szudánban több államalakulat és királyság is létrejött az évezredek során. Ezek egymással és a környező országokkal is harcoltak, rivalizáltak. Különösen erős volt az ellentét a nomád (baggara) arabok és a letelepedett, földművelő törzsek – például nubák – között. A ma Szudánnak nevezett terület a fáraók kora óta mindig valamilyen laza egyiptomi függésben volt. Amikor Egyiptom maga is idegen, oszmán-török uralom alá került, Szudán is a szultánok befolyási övezetébe került. Muhammad Ali pasa 1833-ban a gyakorlatban függetlenítette az országot a Portától, Szudán ekkor az ő közvetlen uralma alá került. A 19. század második felében pedig a szultánnal már hivatalosan is csak hűbéri viszonyban levő egyiptomi alkirályok a mai Szudán teljes területét elfoglalták. A helyi előkelőségek egy részét az egyiptomiak – vagy korábban a törökök – földbirtokokkal maguk mellé állították, ám sok törzset, főleg a baggarák közül, nem tudtak megnyerni.
Utóbbiakat az is feldühítette, amikor a Szuezi-csatorna 1869-es megnyitását követően a nagyhatalmak figyelmének középpontjába kerülő Egyiptom akkori uralkodója, Tevfik pasa 1879-ben egy lázadás leverése érdekében brit csapatokat hívott be az országba, ezzel brit befolyás alá helyezve azt. A nomádok 1881-ben felkelést is indítottak az angol bábnak tekintett alkirállyal szemben. A lázadók egy rejtélyes arab vezető köré sereglettek, aki a Koránban megígért felszabadítónak, Mahdinak mondta magát. A mahdista háború 1899-ben zárult le, amikor Egyiptom, hathatós brit segítséggel, leverte a lázadást. Ennek azonban ára volt: London elszakította Szudánt Egyiptomtól, és saját protektorátusává tette azt. Az egyiptomi uralkodók névleg az angolokkal közösen kormányozták Szudánt, azaz kondomínium jött létre, ám a valóságban a kartúmi gyarmati tisztviselők irányították az országot.
